A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

FARAGÓ Tamás: Házasságkötés és társadalom. Buda város a 18-19. század fordulóján (Esettanumány)

Városrészenként nézve a foglalkozásokat (8. tábla) három különböző szerkezettípust látunk: a Várban és a Krisztinavárosban kiemelkedően nagy (20 illetve 11 százalék) a tisztviselők és értelmiségiek aránya, és jóval 30 százalék alatti a kézműveseké, ezzel szemben a Felső- és Alsó-Vízivárosban házasodó vőlegények kb. fele kézműves, míg a Tabánban, Országúton, Újlakon tisztviselő és értelmiségi hírmondónak is alig található, és a legmagasabb arányt - az ismeretlenek magas száma miatt csak feltételezhetően - ezekben a városrészekben a kapások és napszámosok képviselik. Az egyes foglalkozási csoportok területi megoszlása alapján (9. tábla) azt állapíthatjuk meg, hogy a budai tisztviselők és értelmiségiek kedvenc lakóhelye a Vár és a Krisztinaváros (körülbelül felük e két városnegyed anyakönyveiben tűnik fel), míg a kézművesek valamivel több mint fele az Alsó- és Felső-Vízivárosban, a kapások-napszámosok ugyancsak nagyjából fele pedig három külvárosban: Újlakon, Országúton és a Tabánban élt. A menyasszonyok-vőlegények származási/születési, illetve lakóhelyére vonatkozó adatok a várakozásnak megfelelően a két nem esetében eltérő képet mutatnak (10. tábla): míg a vőlegények kereken 65 százaléka, addig a menyasszonyok 82 százaléka feltételezhetően helybeli, vagyis a többi városrészből, Pestről és Óbudáról származókkal együtt a férfiak 73, a nők 90 százaléka származik a többé-kevésbé egységesnek tekinthető pest-budai házasodási körből. A menyasszonyok esetében 5-5 százalék a kimutathatóan magyarországi, illetve külföldi eredetű személy, a vőlegények esetében azonban ezek az arányok lényegesen magasabbak, 11 illetve 16 százalékot tesznek ki. Az adatok alapján arra következtethetünk, hogy a bevándorlók igen jelentős része (a dunántúliak esetében kétharmad, a felvidékiek esetében háromnegyed része) városi származású, a falusiak aránya csak a Budát övező településekből származó vőlegények/menyasszonyok esetében haladja meg az 50 százalékot. A legfontosabb kibocsátóhelyek Pozsony, Sopron, Székesfehérvár, Selmecbánya, Esztergom, Komárom, Eger és Kassa, illetőleg a környékről, Érd és Vác városa. Érdekes jelenség, hogy a két nem vándorlása földrajzilag némi eltérést mutat. A férfiak között jóval magasabb arányú mind a környékbeli helységekből, mind a távolabbról (külföldről illetve Magyarország különböző területeiről) származók aránya, ugyanakkor nagyjából csak felükről mondható biztosan az, hogy városi eredetűek. Ezzel szemben a női bevándorlók kétharmada tűnik városi eredetűnek és Magyarországon belül a Dunántúl mellett elsősorban a Felvidékről származnak, nem a környékről illetőleg a külföldről betelepült nők között alacsonyabb az osztrák tartományokból és magasabb a közvetlenül Németországból érkezettek aránya. A kitapintható különbségek magyarázata azonban még további vizsgálatokat igényelne - ameddig a menyasszonyok családi hátteréről nem tudunk bővebb információkat kapni, addig kockázatosnak látszik minden következtetés. Mindössze annyit feltételezhetünk, hogy a férfiak között sokkal gyakoribb lehetett az alacsonyabb származású, falusi-kisvárosi „szerencsét próbáló vándorlegény" típusa, mint a menyasszonyok körében ennek női megfelelője. Városrészenként nézve (11. tábla) szinte minden városnegyed az átlaghoz közelálló értékeket mutat, egyedül az Alsó-Víziváros esetében látszik komolyabb eltérés: itt a vőlegényeknek csak 40 százaléka, a menyasszonyoknak pedig 65 százaléka helybeli, 60 illetve 35 százalék bevándorló, vagyis ez a városrész Buda többi városnegyedétől eltérően Pesttel közel azonos értékeket mutat (Bácskai 1979). Másképpen fogalmazva: Budán az Alsó-Víziváros a fogadóállomása a bevándorlóknak, lényegében ez az a városnegyed, ahol igazi dinamizmus észlelhető, szemben a nemesi-értelmiségi dominan250