A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

FARAGÓ Tamás: Házasságkötés és társadalom. Buda város a 18-19. század fordulóján (Esettanumány)

nem látszik megállapíthatónak a vizsgált időszakra nézve - a címek és rangok feltüntetésére szemmel láthatóan a nemesi jogállásnál kevesebb figyelmet fordítottak. Összességében a Buda városában házasságot kötő vőlegények 4,3 százalékát jegyezték be nemesként az anyakönyvekbe, ami majdnem pontosan megegyezik a nemes férfiak 1785. évi Józsefi népszámlálás alapján megállapítható 4,4 százalékos budai arányával. Városrészenként azonban ez az arány már meglehetősen különböző: míg a Várban a házasságot kötők csaknem negyede, Krisztinavárosban közel 15 százaléka, Alsó-Vízivárosban 6 százaléka nemes jogállású, addig a többi városrészben (Tabán, Felső-Víziváros, Országút, Újlak) mindössze egyetlen nemes férfi házasságkötését anyakönyvezték (3. ábra). Mindez a privilegizált rétegek, elsősorban a nemesi/arisztokrata elit sajátos budai lakóhelybeli elkülönülésére (szegregációjára) utal. Világosan mutatja ezt a nemesek városrészenkénti megoszlása (4. ábra): 83 százalékuk két városnegyedben - a Várban és a Krisztinavárosban - él, a többiek pedig a területileg a Várhoz szorosan kapcsolódó Alsó-Vízivárosba települtek. Ezzel szemben a többi városnegyedben csak nem nemesek élnek. Ugyancsak hasonló jelenséget tapasztalunk akkor, ha az egyes foglalkozási csoportokon belül nézzük meg a nemesek arányát (7. tábla). A házasságot kötő tisztviselők kereken 55 százaléka, az értelmiségiek 26, a kereskedők 10, az egyéb foglalkozásúak (főképp az arisztokrata famíliákhoz tartozó elit személyzet) 20 százaléka kimutathatóan nemes jogállású. (A kereskedőkre vonatkozóan ez az arány azonban az e foglalkozási csoport többségét kitevő görögkeletiek hiánya miatt nyilvánvalóan irreálisan magas.) A többi foglalkozási csoport - kézművesek, kapások, napszámosok stb. - között nemest gyakorlatilag nem találunk. Összességében a nemesek esetében meglepően magas, majdnem 90 százalékos arányban jelöltek meg foglalkozást is, ezen belül nagyjából kétharmaduk (kereken 63 százalék) tisztviselő és értelmiségi volt. A más forrásokban jóval nagyobb arányú ismeretlen foglalkozású, jövedelmükből élő illetőleg gazdálkodó Budán lakó nemesek (Dóka 1984) többsége valószínűleg - mint ahogy azt már említettük nem itt házasodhatott, sőt, jó részük annak ellenére, hogy ingatlana után esetleg adót fizetett a városnak, feltehetőleg nem is volt állandó budai lakos. Ami a házasságot kötők összességének foglalkozási szerkezetét illeti, ott csak a férfiak/vőlegények adatait tudjuk vizsgálni. Mindössze hat esetben adták meg az apa foglalkozását (3 tisztviselő, l-l tímár, kocsis és paraszt [Bauer]) és 11 esetben írtak össze menyasszonyt saját foglalkozással (9 cselédlány, 1 felszolgáló, 1 pedig özvegy halaskofa volt), vagyis a menyasszonyok 98 százalékára vonatkozóan sem saját, sem apjuk vagy előző férjük foglalkozása nem ismeretes. Bár a vőlegények körében az ismeretlen foglalkozásúak aránya viszonylag még szintén magas - összességében 37 százalék - de azért némi óvatossággal lehetővé teszi a foglalkozási szerkezet megrajzolását (8. tábla). Kétségeink csak a Tabánra vonatkozóan lehetnek, itt ugyanis az ismeretlen foglalkozásúak aránya eléri a közel 81 százalékot, de egyéb információk alapján (Nagy 1975, Dóka 1984) feltételezhetően ezek túlnyomó többsége kapás és napszámos. Összességében a házasságkötések alapján Buda város férfilakosságának közel 6 százaléka tisztviselő és értelmiségi, közel 1/3-a (32,5 százalék) kézműves, 8,5 százalék egyéb foglalkozású, 16 százalék a kapás és a napszámos. A három előző csoport aránya elfogadhatónak tűnik, a kapásoké és napszámosoké azonban alighanem torz, ugyanis minden valószínűség szerint az ismeretlen foglalkozásúak jelentős része ide lenne sorolható. Valójában tehát a kapások-napszámosok aránya a budai házasságkötők között nem 16 százalék, hanem valahol a 40 és 50 között keresendő. 249