A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

FARAGÓ Tamás: Házasságkötés és társadalom. Buda város a 18-19. század fordulóján (Esettanumány)

HÁZASSÁGKÖTÉS ÉS TÁRSADALOM - BUDA VÁROS A 18-19. SZÁZAD FORDULÓJÁN

1 (Esettanulmány) FARAGÓ TAMÁS 1. Bevezető — forrás és módszer Buda és Pest 18-19. századi történetének monumentális összefoglalója (Nagy-Bónis 1975) számos előtanulmányra támaszkodva, de talán egy kicsit túl korán született meg. Kiadása időszakában a modern társadalomtörténet-írás és történeti demográfia módszerei Magyarországon még kevéssé, viszonylag szűk körben váltak ismertté, befejezett vizsgálataik, közzétett eredményeik még alig voltak. Bár Pest városára vonatkozóan az anyakönyv társadalomtörténeti szempontból történő hasznosításával többen próbálkoztak - közülük is kiemelném Fallenbüchl Zoltán (1963) és Jurányi Kornél (1963) munkáit -, Bácskai Vera alapvetőnek számító anyakönyvi adatokat elemző írása például csak évekkel az összefoglaló Budapest monográfia megjelenése után látott napvilágot (Bácskai 1979). Jelen tanulmány Buda városára vonatkozóan próbálkozik meg hasonlóval azzal a különbséggel, hogy pillanatnyilag mindössze egyetlen időszakra, a 18. század végére összpontosítom figyelmemet. Buda város esetében az anyakönyvek elemzése Pesthez képest némileg kényelmetlenebb feladat, hisz a 18. század végén csak a római katolikusokra vonatkozóan is legalább hét anyakönyvet kell átnézni ahhoz, hogy a lakosság többségére vonatkozó, a társadalomtörténet szempontjából fontos, illetve hasznos adatokat összegyűjthessük,

2 míg ugyanez Pest esetében néggyel is megoldható. Ráadásul szinte nincs két egyformán vezetett anyakönyv (1. tábla). A feljegyzések esetében számos pontatlansággal és hiánnyal voltam kénytelen-kelletlen megbarátkozni. Rendszeresen pontatlanul történt például a származási, illetve születési és lakóhelyek feljegyzése. Tulajdonképpen a fenti három fogalomra vonatkozó információk nem választhatók szét egymástól, sőt az is esetleges volt, hogy egyáltalán feljegyzésre kerülnek-e. Igazában csak az idegenből jöttek rögzítésében látszik ezzel kapcsolatban némi következetesség, de a Felső-Víziváros és Tabán esetében még ez is nagyon hiányosan valósult meg. Utóbbi városnegyedekre nézve csak az 1795. év feljegyzései látszanak úgy-ahogy használhatónak. A tabáni 1 A tanulmány elkészítését az OTKA (506. sz. program, 1991-1994.) segítsége tette lehetővé, melyért az alapítvány kuratóriumának ezúton is köszönetet mondok. 2 1785-ig összesen hat helyen anyakönyvezték Budán a római katolikusokat (Budavár: Nagyboldogasszony és Szent Jobb plébániák, Víziváros, Tabán, Országút és Újlak). Az 1786-1787. év folyamán önálló anyakönyvezésbe kezdett Krisztinaváros és Alsó-Víziváros, és külön nyilvántartásba kezdett a katonaság számára a helyőrségi templom is. Jelen feldolgozásom utóbbit, valamint a várbeli Szent Jobb plébániát nem foglalja magában, mivel ezek sajátos társadalmi rétegeket - a katonaságot, illetve a királyi palota személyzetét érintő működési köre, alacsony adatszáma és az anyakönyvezés során a kor nem eléggé alapos szabályozásai következtében óhatatlanul jelentkező kisebb-nagyobb eltérések vizsgálatom számára inkább a problémák, mint a megbízhatóság növekedésével jártak volna együtt. Hasonló okokból voltam kénytelen nélkülözni a budai görögkeleti anyakönyvek használatát is. A város kórházaira vonatkozó 1790-es évekbeli anyakönyvekkel sem rendelkezünk, ezek hiánya azonban a házasságkötéseket - ellentétben a halálozásokéval - nyilvánvalóan nem torzítja. 245