A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

FARAGÓ Tamás: Házasságkötés és társadalom. Buda város a 18-19. század fordulóján (Esettanumány)

anyakönyv ezenkívül az általam vizsgált években következetesen mellőzte a foglalkozás és családi állapot feltüntetését, a budavári Nagyboldogasszony plébánia egyébként mintaszerűen vezetett anyakönyve viszont a házasságot kötők életkorának feljegyzéséről feledkezett meg. A szülők nevét gyakran szintén nem közlik az anyakönyvezők, nem is beszélve foglalkozásukról, ily módon a menyasszonyok esetében számos, társadalomtörténetileg fontos elemzési lehetőségtől elestem. A pontatlan jelölések, a gyakorta ismétlődő nevek és egyes társadalmi rétegek (elsősorban a helyi elit) túlreprezentáltsága miatt célszerűnek láttam, ha a tanúkra vonatkozó bejegyzések feldolgozásáról is lemondok. Talán szerencsésebb azonban, ha nem a negatívumokat sorolom tovább, hanem azt, hogy mit tudtam megvizsgálni. Elemeztem először is a házasságkötések néhány demográfiai jellemzőjét (kor, szezonalitás, újraházasodás), valamint a férfiak/vőlegények társadalmi és foglalkozási rétegződését, a bevándorlás problémakörét, valamint külön kiszámítottam néhány demográfiai mutatót a fontosabb, nagyobb létszámú társadalmi rétegekre vonatkozóan. A fenti elemzéseket általában nemcsak a város összességére, hanem az egyes városrészekre vonatkozóan is elvégeztem, hogy azok sajátosságairól, illetőleg az egyes társadalmi rétegek és foglalkozási csoportok esetleges elkülönült térbeli elhelyezkedéséről (a lakosság szegregációjáról) is kapjak információkat. A források természetéből adódóan azonban a felsorolt vizsgálati szempontok teljes mértékben csak a férfiak esetében tudtak érvényesülni, mivel a menyasszonyok hiányzó saját, illetve szülői foglalkozás/társadalmi státus jelölés híján nem voltak rétegezhetők. A nőkre nézve inkább csak a demográfiai és vándorlási adatok bizonyultak kiszámíthatónak. Eredményeim tehát lényegében elsősorban a munkaképes/házasságkötés képes korosztályokra, ezen belül elsősorban a férfiakra vonatkoznak. Nem szerepelnek benne a nem római katolikusok ez elsősorban az amúgy is hiányos tabáni adatainkat torzítja tovább, mivel Buda az időben egyetlen nagyobb nem katolikus felekezeti csoportja, a görögkeletiek szinte kizárólag ebben a városnegyedben éltek - és alulreprezentáltnak tűnnek a marginális rétegek, idegenek, valamint a társadalmi piramis másik vége, az elit is. A nemesek és arisztokraták esetében feltételezhető, hogy számottevő részük minden valószínűség szerint nem Budán, hanem inkább családi birtoka közelében köthetett házasságot és ezzel indokolható, hogy a házassági bejegyzések között viszonylag alacsony számban szerepelnek. A marginálisuk és idegenek viszont feltehetőleg az átlagosnál lényegesen hátrányosabb helyzetben voltak a „házasodási piacon" - magyarul kisebb mértékben, a többi társadalmi rétegnél jóval alacsonyabb arányban kötöttek házasságot. Ami vizsgálatom időszakát illeti, elemzésem három év - 1793., 1794. és 1795. anyakönyvi bejegyzéseinek név szerinti feldolgozásán alapul.

3 Az átfogott időszak már vizsgálható mértékű adatmennyiséget szolgáltat, viszonylag közel áll Bácskai Vera 1788-1790. évi Pest városi időmetszetéhez, továbbá egybeesik a Dóka Klára és Nagy Lajos által - némileg eltérő módon - feldolgozott 1793. évi budai adóösszeírás évkörével. Ez utóbbi azért fontos, mert 1771. és a 18. század eleje között megbízható városrészenkénti bontású népességadattal nem rendelkezünk, vagyis az említett adóösszeírás alkalmat ad arra, hogy a budai házasságkötések mint társadalomtörténeti források reprezentativitását egyszerű módon ellenőrizhessem (2. tábla). Bemutatott számításaim azt jelzik, hogy az 1793-1795. évi házasságkötések és az 1793. évi adóösszeírás két feldolgozása nagyjából hasonló városrészek közötti megoszlást mutat, az észlelhető kisebb 3 Az anyakönyvek kijegyzéseinek feldolgozásában Horváth Rita és Kránitz Zsolt egyetemi hallgatók (Miskolci Egyetem BTI) voltak segítségemre, munkájukért ezúton is köszönetet mondok. 246