A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

TAKÁCS Péter – UDVARI István: Adalékok Bereg, Ugocsa és Ung vármegyék lakóinak 18. század végi erdőéléséhez

hordót csinálni, amely 84 és 1/3 akót tészen ki". Hasonlóan cselekszenek Nagygejőc lakói is. A „Tiszántúlra eljárnak holmi faedénnyel, s onnan életet hoznak, az ki szükségeken felül van, Ungvárt disztrahálják". Bővelkednek „faragásra való fával" Iglinc lakói is, és aki ért hozzá, farag is. Horlyó lakosainak némelyike hordót készít. Báró Ghilányi úr „minden 3 jobbágya készít 2 hordót és egy átalagot", Pribék Ferenc nyolc jobbágya pedig nem a szokás szerint „robotázik, hanem ez helységnek promontoriumán 18 kapásra való szőlejét megművelik, azon elvégzik minden munkáját, karókat is ők maguk szoktak hasogatni. Mindegyikük 2-2 hordót tartozik készíteni, vagy megváltja, egyet-egyet 34 krajcáron." Orlyova úrbéresei is járatosak a „famívek" készítésében. Tabódy Sándor jobbágyainak kötelességük „megtétele fejében húsz hordókat" kell megcsinálni, azokat Ungvárra szállítani, „oly módon azonban, ha dézsát, átalagot vagy egyéb ilyen edényt készít, az hordószámba vétetik". Pruksa lakói „szállyakot szoktak az Hegyaljára" indítani tűzifával, de „szőlőkarókat hordani is szoktak", és pénzért „csónakokat is ... csinálnak". Affra László úr jobbágyai pedig „urdolgáért 40 hordót szoktak csinálni". Ugocsában „famívek" készítésével, faragásával nem bíbelődtek az úrbéres lakosok. Azt vagy mezővárosi polgárok készítették, vagy más megyékből hordták az ugocsai mezővárosok sokadalmaira, ahol földesurak és jobbágyok egyaránt megvehették maguk szükségére. Hordók, szekerek, kádak, edények, egyéb famívek készültek Bereg megyében is, ahol 16 község úrbéres lakossága vallotta, hogy értenek ilyesmihez, és földesuraiknak szolgálat fejében, maguknak pedig eladásra, megélhetés okán készítenek ilyeneket. Vámosatyán Péchy Imre jobbágyai évenként 14 hordót készítettek robotban, melyeknek egyike-egyike 5-5 „csebres szokott lenni". Keczeli Györgyné taxásai hasonló hordókat 12-t szoktak évenként csinálni, robotjuk vakságában. Egyébként a falu egésze foglalkozott fafaragással. Maguk vallották: „Az erdőkbűi mindenféle, gazdasághoz szükséges és tartozandó edényeket és szerszámokat csinálnak, melyeket ki szoktak hordani az Alföldre, és jó áron eladni." Dercenben Horváth Imre úr jobbágyai faragnak, „Bíró János nevű jobbágya... esztendőnként negyven gönci hordót maga szolgalatja redemptiojáért ad esztendőnként, és mikor szükséges, egyéb apró edényeket is, úgymint dézsát, vedret, csobánt". Szuhányi László és Antal jobbágyai is szolgálnak hordóval. Izsnéte lakói „szekérre való kereket" csinálnak - ahogy mondották - „azzal kereskedünk, jóféle tölgyfa deszkákkal is, honnét valami hasznot tapasztalunk". Kislónyán „szőlőkarókat hasítanak, azzal a Hegyalján kereskednek. Som lakosai hordót csinálnak földesuraiknak, s maguknak és eladásra is." Hordót csinálnak Surány lakói is, de „fát kívántató szerszámokból" is „vesznek hasznot", mert ezt is „mívelik". Tiszaszalka lakói pedig egyenesen büszkék arra, hogy „e helység lakosai többnyire famívesek". Marok lakóinak sem okozott gondot a faragás. Vizén nem szállítottak ugyan fát, deszkát, faműveket, de szekéren igen. „Mikor valami épületnek való fákat, vagy valami faedényt visznek eladni a debreceni piacra - panaszolták -10 mérföldre kell vinni, addig pedig két vámon, ősszel és tavasszal igen nehéz utakon kelletik menni", de azért mentek, kereskedtek maguk faragványaival. Daróc lakói „többnyire mind mesteremberek, ezért is mivel jó erdejek vagyon, jó hasznot vehetnek, úgymint hordó csinálásból, szőlőkarókból és más egyébféle famívekből..." Robotjukat is hordók készítésével és szüreteléssel teljesítik. Csaroda lakói saját 231