A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

TAKÁCS Péter – UDVARI István: Adalékok Bereg, Ugocsa és Ung vármegyék lakóinak 18. század végi erdőéléséhez

Művelési ágak holdanként ' Bereg Ugocsa Ung 208 731 85 122 208 514 43 388 13 450 49 653 94 121 20 382 100 528 9 376 876 13 220 8 562 2 678 10 923 Művelhető tér.: 706 692 241 222 642 668 Ebből szántó: rét: legelő: kert: szőlő: Erdő: 342 514 118 714 259 830 A három megye mindegyikében közelíti a művelhető területben az 50%-ot az erdő. A térség 148 563 lakosára összességében 721 058 hold erdő esik, egy-egy lakosra 4,85 hold. Ugyanezen térség szántói 502 367 holdra rúgnak, egy-egy lakosra 3,38 hold jut átlagban. A 106 491 holdnyi rétből egy-egy lakosra átlagolva már csak 0,72 hold, a legelőből (összesen 215 031 hold) 1,45 hold. Szőlőből (összesen 22 163 hold) 0,15 hold, megközelítően egy-egy kapás. Ha a művelési ágak regionálisan egyformán térítődtek volna, ha az egyes ágazatok jövedelmei egyformán oszlottak volna meg, s a birtokok használata, vagy tulajdonjoga is az átlag szerint tagozódott volna, a három törvényhatóság lakossága boldog harmóniában élhetett volna. Mivel azonban ilyen ideális „átlagolás" csak a fantáziában születhet meg, a valóság pedig ennél sokkal tarkább, maradt munkája a történésznek is, hogy megkísérelje felvázolni a nem átlagolható lét folyamatait, ebben az erdőélés és fahasznosítás jellemzőit. A három törvényhatóság művelt területe 1 590 582 hold volt. Ebből 721 058 hold találtatott erdőnek. A művelt terület 45,33%-a. Beregben és Ungban, fenn északon, a Beszkidek Magyarországra lejtő csúcsain fenyvesek díszlettek, közöttük havasi legelők. A százados fenyvesek nemcsak tűzi- és épületfát adtak a helyben valóknak, hanem a gyors vizű patakok vizén épített fűrészmalmok deszkát, gerendát, lécet és egyéb faárut is szépen szolgáltak. Hidak, vízimalmok, posztókallók, ványolók, jóféle szánok, szekerek, egyéb használati cikkek készülhettek fenyőfából. Munkács felé lejtvén a táj, jóféle „bikkesek, tölgyes erdők" váltották fel a fenyveseket. A bükkösök makktermésükkel híres kondakat, jeles nyájakat hizlaltak, de fájuk bútornak, szerszámfának, épületfának, más egyéb haszonra való fának is kiválóan alkalmasak voltak, s lehetett belőlük szenet égetni, velük meszet égetni, pálinka alá, timsópárláshoz tüzelni, sörfőzésre használni. Közöttük gyakrabban előfordult már a vadgyümölcs is, melynek terméséből ecetet erjesztettek, a bogyósokat zsákmányolva gyűjtötték, a mogyorót pedig kötelezően szedték uruknak is, maguknak is. Lentebb a tölgyesek tanyáztak, még gazdagabb vegetációban és keveredésben, mint a bükkösök. Fája mindazon dolgokra alkalmatos volt, amire a bükkösök, s majdnem ugyanazokra, mint a fenyvesek, de méreteiknél fogva kútbödön, csónak, hombár, gabonatároló, egyéb hatalmas méretű faalkalmatosság is készíthető volt belőle, s ősszel színesedő lombjai alatt makkoló kondák hízhattak, fenn a hegyekben éppúgy, mint lent a síkságon. Fényes Elek is megemlékezik róla, hogy Bereg megye Munkács alatti térsé215