A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

TAKÁCS Péter – UDVARI István: Adalékok Bereg, Ugocsa és Ung vármegyék lakóinak 18. század végi erdőéléséhez

geit, és a Beregszász környéki híres szőlőhegyeket „rengeteg tölgyes erdők" tarkítják,

8 amelyeket a Csetfalva és Lónya közötti térséget „átfolyó Tisza" partján „tenyésző erdőszerű gyümölcsösök" gazdagítanak csak igazán.

9 Ugocsának „erdeje mind a hegyes részeken, mind a rónaságon bőséges, s az utóbbi helyt olly iszonyú magasságú és vastag tölgyfák nevelkednek, hogy egynek derekából egész kis hajót faragnak ki. Ezen tölgyes erdők makkot majd minden esztendőben gazdagon teremnek. Az állattenyésztést ami illeti: a sertéstenyésztés érdemel első helyet, mert ez számos nyájakban tenyésztetik és hízlaltatik."

10 Ugocsának gyümölcsösei nem vetekedhettek a Bereg megyei gyümölcserdőkkel, Tisza menti kertekkel, de „némelly tiszamelléki helységek szép gyümölcsösökkel bírnak", s Tekeháza határában pedig „annyi dió terem, hogy vele a galíciai zsidók nem megvetendő kereskedést űznek".

11 Ung megye „kétharmada hegyes, erdős" vidék, a fennmaradó egyharmada, a „nyugati rész, rónaság, mellyet azonban szinte rengeteg tölgyes erdők és számos apró tavak szakítanak meg". Az északi fenyvesek itt is beleszelídülnek a bükkös, tölgyes övezetekbe, s a hegyekből leomló erek, patakok, folyócskák bőven hajtanak lisztelő és fűrészmalmokat, kallókat, ványolókat, egyéb vízi kerekeket.

12 Bereg, Ugocsa és Ung megye kies tájait szemlélve, zordon fenyveseivel, bükkerdőkben makkoló kondáival, tölgyes ligeteivel, terpeszkedő mocsaraival, emberi szorgalmat igénylő szántóival, kertjeivel, szőlőivel, a törvényhatóságokat „összefércelő Tiszával", a beléje siető patakokkal, erekkel, a hegyekben ékeskedő tengerszemekkel, ásványvizes forrásaival, az isteni teremtés szépségét ragyogtathatjuk képzeletünk elé, amelyen még csak alig ütött egy-két pörsenést az ember szekérútjaival, gyalogösvényeivel, egy-két vashámorával, ércbányájával, patakonként tucatnyi vízimalmával, s völgyekben, hegyoldalakban, síkságon szétszórt településeivel, melyek közül e régióban a legnagyobbak sem lépik túl az ötezer lakost tömörítő mezővárosi méretet. A tájat, a természetet rongáló, maga hasznára kisajátító ember leghatékonyabb szerszáma még ekkor a fejsze, a fűrész, a balta, s a földet hasító vaspapucs a favázú ekén. Mindezek inkább simogatják még a természetet, semmint rongálnák. Inkább még a természet maga kínálta ajándékait, fogadja el a tájban élő ember, semmint maga rabolná meg a természet törvényei vagy a mindenható akarata szerint építkező valóságot. A harmónia még nem bomlott meg, csak készülődik a „botrány". A vas iránti igény növekedése, az Alföld benépesülő térségeinek faszükséglete, a szaporodó népesség „irtásra hajló" szorgalma, a mész egyre kelendőbb volta, az agyagedények iránti kereslet mind-mind az erdők elleni merényletek előkészítői. A magyar tájat hazafiúi rajongással szemlélő és statisztikailag, geográfiailag leíró Fényes Elekből már előtört a félelem: Ung megyét szemlélve fakad fel benne a „sejtés": „ha az erdő pusztításának gát nem vettetik, nemsokára még Ungban is méreg drága lesz a fa",

13 pedig még ekkor 259 830 holdnyi volt a megye erdőségeinek kiterjedése. íme hát az erdőben bővelkedő régió. Bereg, Ugocsa és Ung megyék, ahol másfélszázezer ember próbálkozott mindennapjait - ha nem is minden percben boldoggá legalább elviselhetővé szelidíteni a hétköznapok forgatagában. Ilyen állapotban találha8 Fényes, 1847. 319-320. 9 Fényes, 1847. 320. 10 Fényes, 1847.414. 11 Fényes, 1847.413. 12 Fényes, 1847.313. 13 Fényes, 1847.313-314. 216