A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GYULAI Éva: A miskolci szőlő és birtokosa a diósgyőri uradalom zálogbirtoklásának első századában (1540-1600)

12. kép. Miskolc szőlőhegyei a 16. század második felében (OL Reg. Borsod 1549/7, 1577/6, 1578/5, 1603/6 és HOM HTD 11. 324. alapján rajz: Homola K.) bos Istvánnak negyvenöt forintig, kinek szomszédja Győr fele való oldalon, napkeletrül Borsos Máté, napnyugatnál pedig Csapó Mihályé. ítélték pedig ilyen okon, mert hogy ha Galambos István nemes ember leszen, az mint mondják is, tehát az törvény szerint való jobbágy kivesse belőle ugyan azon negyvenöt forintig." Miskolci Aszálósi Demeter 1582-ben szerzett nemeslevelet,

244 s utóda Aszalós János a szőlő vételről kénytelen lemondani egy jobbágy javára, nemkülönben Galambos István, aki csak várományos a nemesi jogállásnak. A jobbágyi státusz mind a földesúr, mind az államhatalom, mind a város kommunitása számára nagyobb biztosíték volt, hogy ezek a joghatóságok a járadékokat, adókat, a város által közösen szolgáltatott török adóhoz való hozzájárulást megkapják. A szőlő birtokába annak építésével, irtvánnyal, palántöltetéssel is juthatott az, aki nem sajnálta a munkaerőt, márpedig sem a telepítésnél, sem a művelésnél „azt az egyet a magyar paraszt sohasem sajnálta".

245 „1570. László János teszen tudományt és tiltást az Kőbányánál való ortványra, ki Eskoráé volt, kit egynéhányan szőlővel akarnak beültetni."

246 Ez az adat a Kőbánya közelében lévő földet még irtvány állapotában mutatja, 244 Borovszky S., 1909 203. 245 Orosz L 1960.31. 246 M.jk. 47. 186