A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GYULAI Éva: A miskolci szőlő és birtokosa a diósgyőri uradalom zálogbirtoklásának első századában (1540-1600)

1578-ban Szerafin Zsuzsanna Szabó Györgyné bocsátja zálogba miskolci ingatlanait, mivel férjével nagyságos Forgách Simon szolgálatában tartózkodtak Surányban. Forgács Simon, aki 1568-69-ben Egerben főkapitány, Dunán inneni főkapitánnyá való kinevezése után Surányba tette át székhelyét, itt élt családja is.

100 A szolgálatában (in servitiis) állt Szabó György feleségét, Szerafin Zsuzsannát itt kereste fel Kismihály György, mondván: „Add nekem miskolci házadat zálogba (titulo pignoris), ugyanis neked most nincs szükséged rá, én pedig épületekkel fogom megerősíteni, a szőlővel együtt, melyet műveltetni fokok (coli curabó). Mikor visszatérsz Miskolcra és vissza akarod váltani, az építmények megbecsültetése után rögtön és valóban visszabocsátom és visszaadom (remittam et resignabó) neked a házat és szőlőt."

101 A zálog összege, jelezve az ingatlanok nem csekély értékét: 200 forint. Férje halála után az özvegy visszaköltözik Miskolcra, de kénytelen mások nyakán csüggni (apud alienas aedes haereret) és pereskedni háza-szőleje visszaszerzéséért. A házban történt építkezéseket a visszaváltó megtéríti, ami pedig a szőlőt illeti, annak műveléséért, amennyiben művelte a zálogos, úgyis megkapta a hasznot (eius culturae, si coluit eam, commoda percepissef). Érdekes egyezés, hogy 1563-ban Forgách Simon szőlejét is Nagyszőlő néven említette Miskolc urbáriuma, s servitora felesége családjában, a Bakos-Szerafin rokonságban is egy Nagyszőlő nevű értékes ingatlant osztanak meg 1595-ben! A Szerafin-örökösnő, visszaszerezvén miskolci jószágát, a század végére ismét szabadulni igyekszik ingatlanai terhétől. Az Egri Káptalan Protocollumába jegyezték fel azt a továbbzálogosító levelet (reimpignoratitia), melyben Nagyszombati György deák felesége (előbb Kádas Máténé) Fényes Katalin asszony elzálogosít egy teljes miskolci nemesi házat és szőlőt a Fermeze promontoriumon (Fermezey Szőllő dictam) nemes Kecskeméti Szabó Balázsnak.

102 A házat és a szőlőt 139 forintért vette Fényes Katalin zálogba Szerafin Zsuzsannától. A házat mint ősi anyagi örökséget (maternam et aviticarri) 4 évre zálogosítja tovább a zálogos, ugyanannyiért, amennyiért ő is zálogba vette. A miskolci nemesi családok egy részének eredete hományban marad, ezért tarthatnak számot különös érdeklődésre azok a források, melyek nemesek Miskolcra való betelepedését dokumentálják. 1563-ban az uralkodóhoz írt jobbágy kérvények között, mint káttuk, nemcsak jobbágyi státuszúakéi voltak. Czikóházy János és Peliny Mihály kérelmükben elbeszélik, hogy saját házukból és javaikból a török kimondhatatlan kegyetlenkedései miatt voltak kénytelenek elköltözni Fülek ostromának idején, s más nemesek jószágán kell meghúzódniuk (in aliorum bonis nobilium).

m A város bírája azonban különböző szolgálatokra kényszeríti őket, ezért kérik, hogy őfelsége ugyanazon szabadságban tartsa meg a szegény nemeseket (in eadem libertate teneré). A Kamarának azonban más a véleménye a nemesi szabadságról: „a telek, melyet laknak, utáni járadékot (censum de fundo), mivel az járadékköteles (censualis), fizessék!" Peliny Mihály külön levélben fordult az uralkodóhoz, hogy annak a szőlőnek az értékét, melyet perrel elvitatnak tőle, s melyet 3 évvel előbb saját maga ültetett, ott, ahol azelőtt egy nagy erdő volt (ante trés annos a me plantata, ubi antea silva magna erat), térítsék meg számára.

104 Peliny Mihály levele mutatja, hogy a Gömörből-Nógrádból Miskolcra menekült nemes „honfoglalásával" együtt járt, hogy irtvánnyal szőlőt szerzett új pátriája határában. 100 Szabó J. Gy., 1988. 16. 101 BmLt 501/c XVIII. VII. 25. 102 HmLt XIII-1. Prot.A. 2.k. 5. 103 OLNRA 723/35 104 OLNRA723/34 162