A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GYULAI Éva: A miskolci szőlő és birtokosa a diósgyőri uradalom zálogbirtoklásának első századában (1540-1600)

zött.

54 A birtokosztályba foglalt szőlőbirtokok bizonyosan dézsmamentesek, hiszen 1668-ban mint allodiális és szabad szőlőket (cum vineis allodialibus in Promonthorio ejusdem oppidi Miskolci situatis liberis) említik. Az 1668-as osztálylevél szerint a diósgyőri és miskolci nemesi kúriák szabad kocsmákkal és mészárszékkel bírtak (cum liberó Educillo et Macello), vagyis a diósgyőri várnagy és tiszttartó ingatlanai a nemesi birtokjog mindazon formáival fel voltak ruházva, melyek a tulajdonosnak a teljes termést és annak korlátozás nélküli értékesítését biztosították, nevezetesen a dézsmamentességgel és a szabad kocsmáltatási joggal. Hogy Miskolczi Ambrus deák nemcsak a miskolci borvidéken termett szoléiból származó borokat árulhatta a diósgyőri vár körüli mezővárosokban fekvő kúriáiban, hanem az Egerben szüretelteket is, igazolja Borsod vármegye jegyzőkönyve. 1592. április l-jén nemes Soós Gergely egri vártiszt servitorával, felnémeti Vásárhelyi János deákkal üzeni: „hogy az mel tyzenkétt forintall mégh adós az Ura az Egry Zeőleő árában, ez jeövendő Peönkeösd nap uthán két héttel kész pénztől megh küldy ide Gieörben Miskolczi Ambrus Deáknak, hol penigh megh nem adna az megh jött napra, az Zeőle pénz nélkül vissza maraggjon Miskolczi Ambrus Deáknak".

55 A vármegye jegyzőkönyvébe feljegyzett kötelezvényében a vételár (ismeretlen összegű) első részéről is lemond az egri vártiszt, ha a diósgyőri vártisztnek egri szőlője utáni tartozását ki nem egyenlítené. A diósgyőri vár tisztjei, officiálisai nemcsak adomány révén jutottak szőlőhöz, ill. nemcsak dézsmamentes szőlőt birtokolhattak. Chymori Kövér Ferenc diósgyőri - később egri - provizor 1575. február 11-én Boros Tamás főbíró és a diósgyőri tanács előtt veszi meg Boda János providus polgár szőlejét, melyet a tanács a trónuson ülő Szűzanya képével, mint Diósgyőr címerével díszített pecsétjével erősít meg.

56 A mezőváros oklevelének kelte jelzi, hogy az adásvétel még a szőlőmunkák megkezdése előtt ment végbe. De nemcsak a vár közvetlen közelében, hanem Miskolcon is vesz ingatlant nemes Kövér Ferenc. 1580-ban Szentgyörgyi Jánostól veszi meg irtványát az Ágazatbércen, 1569-ben pedig Madarász Demjén szőlőjét tiltja 8 forintra, valószínűleg adósság miatt. De hitelez nagyobb összegeket a miskolci kereskedőcsaládok tagjainak ill. másoknak is, van, hogy borban kapja meg az adósságot.

57 A várkatonák, officiálisok, akiknek a vár védelme mellett az uradalom igazgatása, főként a dézsmaszedés is tisztük volt, az ingatlanadományok, mentességek mellett közvetlenebb módon is részesedtek a diósgyőri uradalom szőlőinek hasznából, a borból. 1563-ban 58 lovas és 22 gyalogos szolgált a várnál,

58 amikor nagyságos Balassa Farkast, a király régi hívét bízzák meg kapitánysággal, várnagysággal, a vár őrizetével (praefecturam seu capitaneatum, custodiamve). A számára adott királyi utasítás szerint a 60 lovasnak minden hónapban 4 rhénes forint zsoldot adnak ezentúl, a kapitány 40 magyar forintot kap, ezen felül asztaltartásra (ad praesustentationem mense) húsz helyi mértékű félhordó bort (vini mása média cuius módi ibi sólet viginti), 200 köböl zabot, 16 öl szénát, 12 szalonnát, egy helyi mértékű hordó ecetet és hat ökröt a konyhára.

59 Balassa Farkas őfelsége instrukciójára válaszolva a 40 forintos várnagyi díjazást elegendőnek tartja, de kéri, hogy számára minden héten 1 hordó bort utaljanak ki, mivel ezen 54 BmLt 501/1 5.k. 459-481. 55 BmLt 501/1 3.k. 21. 56 OL NRA 926/22 57 M.jk. 177.27. 123-25. 33. 58 OL NRA 266/10 59 OL NRA 723/6 153