A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GYULAI Éva: A miskolci szőlő és birtokosa a diósgyőri uradalom zálogbirtoklásának első századában (1540-1600)

maga számára ezeket a szőlőket, amit Kubinyi András úgy értelmez: a háramlási jog szerint az örökösök nélkül elhaltak szőleje a kommunitást illette volna.

37 A város nem mondja meg folyamodványában,

38 milyen jogon kéri a szőlőket, s így nem tudjuk meg, az egykori oltárigazgatóságok javadalmát, az örökös nélkül elhaltak birtokát miféle jogcímen vindikálja magának. A dominus-servitori viszonyt erősítendő, nemcsak a várra háramlott szőlőket adományozták a vár tisztviselőinek, katonáinak az első zálogbirtokosok, hanem hatalmaskodással elvett szőlőbirtokot is. 1563. június 22-én Újvárosi Jozt Mátyás (Matthias Jozt Wywarossy, Mathias Vywarasi), aki Eperjesen él, kéri az uralkodót, hogy legyen segítségére felesége, Zwla Katalin, előbb Szőlősi Jánosné szőlejének visszaszerzésében.

39 Szőlősi (Zelosi) János a király dicatora volt különböző vármegyékben, s Balassa Zsigmond engedélyével (ex annuentiá) Miskolc szőlőhegyén két szőlőt vásárolt (coemerat), melyeket Szőlősi halála után Balassa hatalommal a maga számára lefoglalta (potentia mediante), és az özvegyet erőszakkal kivetette (per violentiam eiecif). Balassa Zsigmond halála után Fánchy Borbála Chatári Istvánnak, servitorának adományozta, aki az egyik szőlőt tekintélyes férfiak közbelépésére visszaadta ugyan (ad intercessionem multorum Magnorum virorum restituit), a másikat azonban, a jobbikat (praestantiorem) megtartotta. A Diósgyőr átvételére kiküldött biztosok 1563-ban fogadták az özvegyet, és elismerték, hogy szőleit jogtalanul vették el tőle (iniuste privátam esse), s megbízták a miskolci bírót és esküdt polgárokat, lévén a szőlő Miskolc promontoriumán, s így a tulajdonjog az ő fórumukra tartozik (fórum ipsorum concernat), vizsgálják meg, kié a szőlő, és állítsák jogos örökösének vissza (legitimo heredi restituat). Chatári István azonban fennsőbbséggel (in despectum) tekintve le a miskolciakra kijelentette: ő nemes, és más bírája van (se nobilem esse alium iudicem habere). A folyamodvány szerzőjének, ki a Szőlősi-örökös szőlőörökségét követeli vissza, más a véleménye: A szőlőörökségeket nem a vármegyéknél vagy az ország felsőbb bírái előtt szokás vagy kell elbírálni, hanem azon falvak, mezővárosok és királyi városok színe előtt, ahol és amelyeknek a szőlőhegyén azok fekszenek (vinearum hereditas non in Comitatibus vei coram superioribus Regni Judicibus, sed in facie villarum, oppidorum et civitatum ubi et in quarum promonthorio adjaceant adiudicare soleant atque debeant). Ezért kéri az uralkodót, hogy Zay Ferenc kassai főkapitányt és Pesthy Ferencet, a király megbízottját utasítsa: döntsenek Chatári István és Zwla Katalin ügyében. Nem tudjuk, a diósgyőri várban hogyan intézkedtek az egykori dicator szőlőöröksége és a vár urainak hatalmaskodása ügyében, de az eset példa arra, hogy sok nemes jogállású birtokos nem fogadta el a város tanácsát illetékesnek a szőlőbirtok tulajdonjoga körüli vitákban, pedig a „mezővárosokban és a szabad királyi városokban (a saját határukban fekvő) szőlőkkel kapcsolatos vagyon- és jogvédelem magának a paraszti vagy polgári közösségnek a kezében, illetve választott önkormányzati szerveinek a kezében volt. Maguk szabályozták a jogi ügyletek (úgymint: adásvétel, vagyonmegosztás és zálogolási ügyek) lebonyolításának módját, és szabályokat alkottak, melyek a zavartalan termelést voltak hivatva biztosítani."

40 A Szőlősi-örökség feletti tulajdon vitában a második férj kérelmén egyéb forrás nem áll rendelkezésünkre (igaz az két, némileg eltérő szövegű példányban),

41 így nem 37 Kubinyi A, 1963. 72. 38 OL NRA 723/33 39 OL NRA 266/4 és 723/32 40 Égető M., 1985. 15. 41 OL NRA 266/4 és 723/32 149