A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GYULAI Éva: A miskolci szőlő és birtokosa a diósgyőri uradalom zálogbirtoklásának első századában (1540-1600)

állapítható meg, hogy Balassa hatalmaskodásának volt-e valamilyen birtokjogi, a földesúr joghatóságát valamiképpen érintő alapja. A kérelemben az örökös ugyanis megemlítette, hogy a szőlőket a földesúr engedélyével vásárolta a tizedszedő. Hogy az eperjesi Újvárosi Máté deák kedvét nem vette el a perlekedés a miskolci szőlőktől, mi sem bizonyítja jobban, hogy a Városkönyv bejegyzése szerint egyetlen napon két ellenzést is benyújtott a tanács előtt: „1569. július 5. Újvárosi Mátyás deák, ki Eperjesen lakik, ellenzi és tiltja az Mátyás pap szőlőt, kit most Bertalan diák bír. Ugyanezen Mátyás diák ellenzi az Palánt szőlőt, amelyet szolgája Pohlott György eladott volt Bana Andrásnak".

42 A servitorok, a vár officiálisainak jutalmazása nem merült ki a szőlőadományban, hiszen a földesúr nemcsak a birtokot, hanem a már meglévő birtok földesúri szolgáltatások alól való felmentését is adományozhatta. A libertálás, exemptio és így a szabad szőlők kialakulását R. Péter Katalin éppen a familiaritással hozza kapcsolatba. „A szabad szőlők kialakulásáról - amire vonatkozóan hiányoznak a forrásaink - talán megkockáztathatjuk azt a feltevést, amely szerint az a familiaritással van kapcsolatban. Erre utal, hogy az adománylevelek minden esetben - függetlenül a felszabadítás módjától, akár pusztán adomány, akár kölcsön zálogaként adják a szabadságot - hangsúlyozzák az adományozottnak az adományozó részére tett szolgálatait. Ez feltehetően arra utal, hogy eredetileg közvetlen szolgálatokat jutalmaztak az adománynak ezzel a fajtájával. Ami megjelenésük idejét illeti, talán támpontot nyújt az a két 1492-es törvénycikk, amelyek szerint a földesurak és azok között, akik azt állítják magukról, hogy a noná alól szabadsággal bírnak, az ország rendes bírái tegyenek igazságot. E szerint a XV. században már feltételezhető valamilyen, a XVII. században szabad szőlőnek nevezett birtoktípushoz hasonló jelenség. A XVI. századból viszont, ugyanerről a vidékről, egészen biztos ismereteink vannak az egyes esetekben már ekkor liberanak nevezett szőlőkről. Perényi Gábor halála után javait a kamara vette át. Ezután sorozatosan érkeznek a kamarához olyan kérelmek, amelyek a Perényitől nyert szőlő-szabadság meghosszabítását vagy megerősítését szorgalmazzák."

43 1562-ben „dyos győr waraban Zent Györg nap előtt walo wasarnapon" Fánchy Borbála kedves emberének, Szabó János deáknak állít ki oklevelet: „hywseges solgalaty tyat kyth mynd e fesegenek s mynekwnk az nyhay nad.os gyarmaty Balassa Sygmondwal az en zerelmes wramwal sok eztendetől fokwa zolgalt. Annak okayert attam en ő neky myndenekből szabadságot twdny yillik mynt ado fyzetesből és bornak búzának kylenczedeből kywel yde tartoznék mynekwnk az ő zemelyetől es hazatol mely haz wagyon az myskolczy felső pyaczon és kzőleyeről ky wagyon az Babny Berzen és Zent Gorg hegyen es annak felette rawas fyzetesből."

44 A szabadság egyszerre jár a főutcái házra és a bábonyibérci és szentgyörgyi szőlőkre. A libertáló levéllel nemcsak a földesúri kötelezettség alól menti fel sok éves szolgálata jutalmául hívét a földbirtokosa szszony, hanem a rovásba, az állami adóba való fizetés alól is, hiszen a fennmaradt dica-jegyzékek szerint a zálogbirtokosok az adóbérlet során egy összegben rótták le a rovásadót, miután jobbágyaiktól beszedték.

45 Az adományozó gondol az adományozott 42 M.jk. 16-17. 43 R. Péter K., 1964. 175. 44 OL NRA 723/26 45 OL Con.Dic. Borsod 1544, 1549, 1553, 1554 150