A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GYULAI Éva: A miskolci szőlő és birtokosa a diósgyőri uradalom zálogbirtoklásának első századában (1540-1600)

1563-ban az uralkodó földesúri hatalma alá visszakerült Miskolc tanácsa és lakosai jobbágy kérvényekkel árasztották el a királyt, miután megszabadultak a kegyetlen, visszaéléseket is elkövetett Balassa-Fánchy uralomtól. Ezekből a Magyar Kamara Archívumában fennmaradt folyamodványokból már Szendrei János monográfiája is közölt egynéhányat,

28 de a történeti kutatás figyelmét igazán Kubinyi András hívta fel rájuk.

29 A kérvények között van Miskolc lakosainak esküdtjeinek és bírájának alázatos kérelme, melyben az egyik legsúlyosabb panaszuk: „Az varas vegén monoth (malmot) és soeloekeot, ky twulaydona vona az zegeny varasnak, Sándor Benedek és Czathary István byrya, es Forgach Simonis byrya, és Megery Janosis egy zeolet byr, es Gorbay Ambrusis eg zeoleot byr."

30 A panaszokban Forgách Simon, Megyeri János és Gorbay ambrus az urbáriumban is szerepeltek, mint a visszaháramlott ill. egykori oltárjavadalom-szőlők új birtokosai. Közülük Gorbaynak és Sándor Benedeknek főutcái nemesi házát is felvették az urbáriumba.

31 Ok nemcsak szabad nemesi házzal és annak tartozékaival, hanem - feltehetőleg dézsmamentes - szőlővel is rendelkeztek. Kúriájuk, s valószínűleg szőlőjük is nemcsak Miskolcon volt a zálogbirtokosok familiárisainak, hanem Diósgyőrben is az 1563-as urbárium telekösszeírása szerint.

32 A Kamara Levéltárában megőrizték Sándor Benedeknek az uralkodóhoz írott kérvényét is 1563-ból, melyben miskolci nemesi telkének (sessio Nobilitaris) és diósgyőri szőlejének királyi joggal (iure régió) való megerősítéséért folyamodik (confirmare, stabilare).

33 Érdekes, hogy miskolci szőlejét nem említi, talán mint királyi szolgálatban álló vártiszt (capitaneus militum Caes. Regiae M. in Gyogyewr) értékesebbnek vélte a várhoz kezelebbi diósgyőri szőlőjét. A kérvényben előadja, hogy a telket nemes Dákó Mátétól vette (aki különben szintén a diósgyőri vár gazdálkodással megbízott alkalmazottja volt a Fánchy birtoklás idején)

34 32 magyar forintért, melyet tulajdonosa Kántor Mátétól örökölt (yerus et legitimus successor et haeres), akinek viszont még Beatrix királyné adományozta (contulerat). Az eredendően királyi nemesi donáció megerősítése mellé Sándor Benedek, aki mind Balassa Zsigmond, mind özvegye iránt leghűségesebb szolgálatait tanúsította, kéri a diósgyőri szőlő „stabilizálását" is, melyet Fánchy Borbálától kapott örökös adományként (in perpetuum collatam). A Kamara utasította a vár vizsgálatára kiküldött komisszáriusokat, hogy vizsgálják meg, Sándor Benedek valót állít-e, s ha igen, adományozzák neki a házat és erősítsék meg királyi keggyel is. Ami pedig a szőlőt illeti: „a legkevésbé sem ítéljük azt a vártól elidegenítendőnek (alienandam). Az adományozás elveszített érvényét (donatio vigorem non habéi)"?

5 A Kamara, értékesnek ítélve a szőlőt, visszatartotta a vár allodiális kezelésébe. A Kamara meg is védte Fánchy Borbálát, amikor úgy vélte, a földesasszony azért adta híveinek a malmot és a szőlőket, hogy azok teljesíthessék a töröknek járó adó megfizetését (quo magis sufficiant tributis Thurcarum solvendis)?

6 A török adóhoz ugyanis a helybeli nemesek is kötelesek voltak hozzájárulni. A város azonban elvitatta a 28 Szendrei l, 1890. III. 217-242. 29 Kubinyi A., 1963. 30 OL NRA 723/33 31 OLUeC 87/73 32 OL UeC 87/73 33 OL NRA 723/29 34 OL NRA 266/7 35 OL NRA 266/10 36 OL NRA 266/13 és OLE 15 2. cs. 277 148