A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

KÖZLEMÉNYEK - BOROS László: Adatok a felső-tiszai áruszállítás történetéhez

5. kép. Modern 400 tonnás MAHART-hajók a tokaji kikötőben (a szerző felvétele) 3. Az 1960-as évek második felében a MAHART kivonta a Tiszáról a vontatóhajókat, s helyüket a szükségletnek megfelelően 8-12 db, 400 tonna Z jelzésű önjáró hajók vették át (5. kép). A Miskolci Vízügyi Igazgatóság (az 1950-es években megszűnt Sátoraljaújhelyi Folyammérnöki Hivatal jogutódja) továbbra is vontatókat alkalmazott („Tokaj", „Tarcal", „Tárna", „Jégvirág I.", „Jégvirág II."). A vízi úton továbbított áru mennyiségét a 2. és 3. táblázat mutatja be. 1981-ben megszüntették a termelést a tokaji „Patkó" kőbányákban, leállt a csúzda. Ezt követően már csak Szegiben (1963-tól) és Sárospatakon (a bodroghalászi vasúti hídnál, 1987-től) történik csúzdás kőrakodás. Ebben az időszakban vette kezdetét a sóderszállítás Tiszakeszi környékéről (MAHART és FÓKA hajókon), és a műtrágyaszállítás a Tiszai Vegyi Kombinátból.

22 4. 1987-ben a MAHART kivonult a tiszai áruszállításból, ezt követően ma főként a miskolci és a nyíregyházi vízügyi igazgatóságok fuvaroznak árut a Felső-Tiszán. A Tisza melléki vízügyi igazgatóságok 1988-ban 13 vontatóval, 24 uszállyal, 10 rakodógéppel, 6 kitűző- és 2 személyszállító hajóval rendelkeztek (5. táblázat). Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság (MVI) hajóparkja Tokajban állomásozik. Hajóik évente 30-90 ezer tonna követ szállítanak elsősorban partvédelmi munkálatokhoz (4. táblázat). A MVI hat vontatója közül a „Tokaj" 100 kW teljesítményű, s 1951-ben készült a balatonfüredi hajógyárban, a „Tarcal" (220 kW, 1962. Ba22 Almássy Dénes, Kónya Béla, Siku Albert, Éberhart Gábor, Boros Ferenc szóbeli közlése 523