A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - KI–MOON LEE: A koreai és az altáji nyelvek összehasonlító tanulmányozása (magyar és angol nyelven)

gánhangzóra végződő névszó után). Nem kétséges, hogy 3/ megkettőzött formája 1/nek és 2/-nek, s hogy r a szuffixum töve. R. A. Miller a A§ -jelet (olvasd -h

A

r/hir), mely akkuzatívuszi szuffixumként szerepel ókoreai szövegekben, az altáji -*g szuffixummal hasonlítja össze, de figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a h a koreai példában a megelőző főnév utolsó magánhangzója.

1 A másik forrás, ahogy azt Poppe (1955) kimutatja, Ramstedtnek az a nézete, hogy a grammatikai formák a tartalmas szavakból erednek.

2 így kapcsolatot próbál találni az altáji lokatívuszi -*da vagy -*du szuffixum és a koreai tqi ('hely') között, valamint a tunguz akkuzatívuszi -wa/wo szuffixum és a koreai po-a (a -po 'látni' igei alakja) között. Ezek a kapcsolatok nem túl meggyőzőek. A közép koreai t*y a í

A lokatívuszi (a koreai grammatikusok által 'függő' vagy 'formális' főnévnek nevezett) formája. Úgy vélem, hogy Ramstedt legnagyobb érdeme az igei főnévvégződések öszszehasonlítása volt. Kimutatta az igei főnevek nagy szerepét az altáji és a koreai nyelvek grammatikájában, és bemutatta, hogy pontos megfelelés van az igei főnevek -*r, -*m és -*n végződései között. Ennek a megfeleltetésnek nagyobb hitelt adott a koreai nyelvtörténeti kutatásokban az az eredmény, mely szerint az -r és az -n valójában igei főnevek végződése volt a közép- és ókoreaiban. E ponton további elmélyült vizsgálatokra van szükség a koreai és az altáji nyelvek morfológiájában. Úgy vélem, ez szükséges előfeltétele a további összehasonlító kutatásokhoz. 4. Ramstedt utolsó művében (1949) vetette fel a koreai-altaji etimológia témáját. Visszavonulása után minden erejét e könyv befejezésére fordította (Aalto 1975), de már 1939-ben a következő megjegyzést tette: „Ich selbst habé mit der Zeit ungefáhr 5000 Karten für eine Koreanisce Etymologie zusammengestellt. Wie skeptisch man auch sei, so dürfte doch die Hálfte davon jeder Kritik standhalten" (Ramstedt 1939/1951). A műben bemutatott 1904 szókészleti elem közül csak 1599nek van az altajiból kimutatható formája.

3 Ez bizonnyal a gondos válogatás eredménye. Két vonatkozásra szükséges itt rámutatni. 1. Ramstedt maga is kölcsönzésként jelöl meg 196 elemet. 2. 350 sino-koreai szót tartalmaz a munka (sk-val jelölve). Valójában ennél több sino-koreai szót ismerünk. Ramstedt meglehetősen szokatlan elméletet állított fel a sino-koreai szavakkal kapcsolatban, amelyet nehéz igazolni. Sok hiányossága ellenére Ramstedt (1949) jó alapozást adott a koreai és az altáji nyelvek szókészleti összehasonlításához. Olyanannyira, hogy a kutatók között szinte restség ütötte fel a fejét: ez a munka mondja ki a „végső szót" a tárgyban. Ramstedt maga többször is módosította nézeteit sokéves kutatómunkája során, s számottevő erőfeszítés tapasztalható más kutatók részéről azóta. Mielőtt a kutatómunka e téren tovább folytatódik, az eddigi eredmények összegyűjtése és összegzése szükséges. Ramstedt (1924) két etimológiáját szeretném röviden megemlíteni. E munka volt a koreai és az altáji, valamint a japán nyelv első lexikai összehasonlítása, miután Ramstedt koreaiul kezdett tanulni. Az első példa a türk tas 'kő', a koreai tol 'kő' és a japán to 'fenőkő' közötti összevetés. A mongol cila^um nincs említve, csak sugallva abban az állításban, mely szerint a tas a tilagun < tal'a-gun-ra. vezethető vissza. Ezt az összevetést adja Po1 Körülbelül 80 névszó volt a közép koreaiban -h végződéssel. Valószínű, hogy még több volt a korábbi időkben. 2 Aalto (1975) szerint Ramstedtre nagy hatást gyakorolt egyetemi évei alatt az az akkor népszerű elmélet, mely szerint a szuffixumok tartalmas szavakból keletkeznek. 3 Van némi pontatlanság ezekben az alakokban. 96