A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - KI–MOON LEE: A koreai és az altáji nyelvek összehasonlító tanulmányozása (magyar és angol nyelven)

livanov (1927) is. A csuvas cul és az orochon |o/o szintén előfordul. Annak bizonyítására, hogy az dél-koreai tol és az észak-koreai tor likvidája eredeteileg /, Ramstedt (1928) a goldi %ollo, %olo, a proto-türk *tal és a csuvas Óul alakokat hozza fel. E ponton a szókezdő *t és *t' problémájával szembesül. Ramstedt (1932) megpróbálja megoldani a kérdést. A koreai tol, a türk tas< *tal', a csuvas cul<*t'al, a mongol cilagun < *t'ala-gun alakokat a palatalizáció jelenlétéből vagy hiányából vezeti le. Mégis Ramstedt (1949)-ben a tol alatt egyetlen adat szerepel, a tunguz zolo. Azzal a megjegyzéssel, hogy „Az azonosság kérdéses a t - £ (?) miatt". Ezt úgy lehet értelmezni, hogy kései korszakában Ramstedtben súlyos kételyek merültek fel a tol és a türk tas, mongol cilafun és a tunguz golo korábbi összehasonlításával kapcsolatban. Ugyanakkor Poppe (1960) elfogadja az ótörök tas, csuvas cul, mongol cilagun és a koreai tol összevetését.

4 Mégsem magyarázza meg a szókezdő *t és *t' közötti különbséget, amelyek a rekonstruált tas < *tas < *tál *taPa, cul < *t'aP, cilagun < *tila-gun < *t'ala-bun alakokban megjelennek. A magyarázatot Poppe (1975) adja meg. Itt a rekonstruált formákat cilagun < Hila-gun és Őul < *tj,al < *tila formákra váltja, és kimutatja, hogy az *i-vel az úgynevezett „törés" ment végbe. Mindamellett nem foglalkozik az o-val a koreai ío/-ban. Időközben Street (1978) a példák újragondolásával, a türk szókezdő szótagbeli a és a mongol szókezdő szótagbeli i közötti oppozíciót kimutatva azt javasolja, hogy mindkettő a proto-nyelvi *jű alakra megy vissza. Érvelésében nemcsak altáji és koreai lexikai elemeket mutat be, hanem a japán isi 'kő' alakot is.

5 Csupán a részletes magyarázat hiányzik: vajon az *j,a hogyan változott i-vé vagy o-vá a fent említett nyelvekben. Magam elfogadtam az *i törését a közép koreai torh 'kő' és az ótörök tas esetében {Lee 1959). Azóta sem változtattam meg véleményemet. A tunguz zolo-i vizsgálva úgy gondolom, hogy további példákat kell találni, mielőtt a szókezdő *t és *d váltakozását elfogadjuk. Ellenben még mindig kételyeim vannak a japán isi idetartozását illetően. Ramstedt (1924)-ben a második példa a kolta 'fél, 1/2', melyet a mongol kaltasun 'fél', a tunguz kalta és a japán kata 'egy oldal' lexémákkal vet egybe. Először is ki kell jelenteni, hogy ez a szó soha nem létezett a koreaiban. Ramstedt (1949) a koreai szót karl-da 'megosztani, részekre vágni' alakra javította, a mongolt pedig qalta-gai, kelte-gei 'rész, fél' alakra. Poppe (1960) alapján ezek a szavak helyesen vannak bemutatva az összehasonlításban, mint qaltas 'rész, töredék', qaltaci- 'eltörni', qalta$ai 'fél'. A fent említett koreai ige a kar^-Zkarj-alakot mutatja a közép-koreaiban, s hipotézisem szerint ez a tő az ősi *tor

A

/-alakra vezethető vissza. Ez az összevetés lehetővé teszi a proto-altaji *kalta- 'részekre törni' rekonstruálását. Itt meg kell jegyezni, hogy az intervokális -*//- megfelel a koreai -r- (<*/)nek. Ez az intervokális helyzetben levő mássalhangzótorlódások egyszerűsödésének (a második mássalhangzó törlésének) tűnik a koreai nyelvben. Hasonló egyszerűsödési folyamat tapasztalható a következő példában. Poppe (1960) összeveti a mongol bajfta- 'bemenni, beilleszteni, genug Platz habén' alakot az ótörök bat- < *bakta'süllyedni', miközben Tsintsius et al. (1975-1977) ezt az evenki -bat-, solon bakta-, mandzon bakta- BMemaTbCH formákkal hasonlítja össze. Magam a közép-koreai 4 Figyelemre méltó, hogy Poppe (1960) nem veszi figyelembe a tunguz szavakat ebben az összevetésben. 5 Martin (1966) összeveti a koreai tol és a japán isi alakokat. 97