A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

KÖZLEMÉNYEK - MAKOLDI Sándorné: Győri Elek emlékét őrizze Tokaj

4. kép. Győri Elek: Gulyadelelő 1950., olaj, vászon, 50x67 cm (Tokaj város tulajdona, Győri Sándor ajándéka) ő is a festésre született, ösztönös zseni volt. A naivak közé félrevezető besorolni őket, hiszen mindketten a főiskolát is elvégezték, s Káplár Rippl Rónai és Medgyessy köreiben élt, mégis a saját útját járta. Talán a szakmát kellett tanulniuk, de az akkor legeurópaibb magyar festő, Rippl avantgárd törekvéseiből mégsem vett át semmit Káplár, legfeljebb barátságot, bátorítást, önbizalmat kapott, de nagyon is tudatosan járt azon az úton, ami a nemzeti festészetünk, művészetünk sajátja. Rokon módon Medgyessyvel, Mokry-Mészáros Dezsővel, Csontváryval és Móriczékkal, és Győri Elekkel is. Nem véletlen, hogy Tiszaladányba, Tokajba a népi írók is eljártak, és itt írótábor alakult, Győri Elek a festők mellett az egész magyar értelmiséget maga mellett tudta, akik nemzeti értékeinket keresték. „1944-ben, húsvétkor beteg voltam. Egyszer csak bejött a szobámba Móricz Zsigmond, Darvas József, Veres Péter, Féja Géza és Győri Elek, és egy nagy literes üveg szagosvízzel meglocsoltak. Nagyon örültem neki!" - emlékszik vissza gyermekkorára egy ládányi asszony (Szóláth Piroska), akinek az apja amolyan gyógyító ember volt, és szilaj szürke magyar teheneit Győri Elek is megfestette. „Édesapámat Elek bácsi nagyon szerette és tisztelte, látott benne valamit." A büszke, okos magyar parasztot. A tudós embert, aki ismerve a természetet, még különleges elhivatottságot is érez, de nem büszkélkedik vele, hogy másokon mindig csak segít. Győri Elek is ismerte ezt a világot, parasztfestő volt. Saját adottsága révén ezt akarta festeni is, megörökíteni, átmenteni - ha elveszne. Természethűen festett, hogy mindenki felismerhető legyen, mint egy dokumentumon, de nem az egyszeri szituációt, hanem a jellemző esetet, karaktert, fogalmi módon átírva a látványt is. Ez kü547