A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

KÖZLEMÉNYEK - HŐGYE István: Verbubválás Zemplénben a XVIII. században

szekérrel együtt Márton György Vásárhelyi Istvánnal együtt jöttek. Igaz ugyan, hogy már ekkor Vásárhelyinek fejében volt, de részeg nem volt. Márton György egy icce bort hozatott és azt többekkel együtt megitták. Az alatt Pataki András megszólította Vásárhelyit, mondván: Hát te, Öcsém mit csinálsz? Melyre felelt Vásárhelyi. Már én katonának állok Bátyám Uram, mert én ezt megszerettem és erre adom magamat. Hát az apádnak, anyádnak adtál é hírt? Melyre Vásárhelyi azt mondotta. Én már nem bánom, csak elmegyek, ezzel könnyűbe lábadván szeme, Márton Györggyel együtt elmentek. Sejben György Tanú éppen akkor jelen volt, midőn a zsidó árendásné Beniaminné Márton György kapujába vezette Vásárhelyit. Márton Györgyné nem esmérvén az ifjat, így szólította meg: Hát kendet kinek hívják? Melyre felelte az ifjú nevét. Van é kendnek kedve zsoldosnak állani? Van, igenis, úgymond az ifjú, pedig akkor legkisebben is ittas vagy részeg nem volt. Különben is reggel lévén az üdő, vasárnap mintegy 7 óra tájba nem is gondolhatta részegnek lenni. A Tanú egy kevéssé haza fordult, újra visszajött Márton György házához, akkor látta, hogy a zsoldosnak állott Vásárhelyi rántottát evett és egy icce bor is állott előtte. Ugyanazon alkalmatossággal hallotta azt is, hogy 60 forintokban alkudtak meg. Szij János Tanú letett hite után vallja, hogy már 3 ló be volt fogva Márton György udvarán egy gyikinnyel beborított szekérbe, midőn a Tanú betért. Éppen jó, hogy bé-jött Komám Uram ihol én ezen a Vásárhelyi nevezetű fiút megfogadtam zsoldosnak a fiam Jósi helyébe. A Tanú erre mondja: No jó, látom, hogy e csontosabb mint a kend fia, s magasabb is, ha három holnapig hever, derék legény lesz belőle. A zsoldoshoz fordulván kérdezte: Igaz é ez fiú? Erre a zsoldos igazat felelt. Hát mitsoda fundamentumon álltál zsoldosnak? Erre a zsoldos felelt: 60 forintot ígért Márton Uram és ha megszabadulok akár bénán, akár tsonkán, holtig eltart a házánál. Márton György mondta, most gondolja meg a dolgot, mert ez nem költsön kenyér. Annakutána a Tanú kezet vett tőle és Márton György egy icce bort hozatván megkínálta, de nem itta meg, hanem a zsoldosnak adta, ki is rántotta evés után megitta, de részeg nem volt. Látta, hogy 1 forintot felvett a zsoldos Márton Györgytől. Vallja a Tanú, hogy gazdaasszonya Krisantzki György bodnár mester felesége jővén és azt mondta Vásárhelyi Istvánnak: gyere haza te semmire való, rossz gyermek, semmi dolgod sints itt. Melyre Vásárhelyi azt felelte: nem megye, mert én katonává lettem. Melyre a Bodnárné a nadrágot kérvén vissza, mint inasától. Az ifjú vissza nem adta, azt felelte, 9 hétig fűrészeltem érte, tehát megszolgáltam, azzal a szekérrel megindulván, a helységből kimentek. Másodszor: Előállítván Nemes Krisantzki György és Vásárhelyi János esedezők a beadott panasz pontokat elősorolták. A Tanúk, Pataki András, Szilágyi András az elszegődést nem tudják. Márton György megvallotta, mint pedig a Tanúk vallomásából világosan kitetszik, hogy szülei és gazdájának híre nélkül állott be zsoldosnak. Hogy Gálszécsből, hogy jött haza, nem világos, mert semmi bizonyságlevelet nem hozván magával, jól lehet, itthon mintegy 3 hétig mulatozott, azt állítván, hogy ő végképpen elbocsájtatott. Szolgabírói parancsra megfogadtatott és Liszkára elkísértetett. Vasra tétetvén éjczakának idején eltörvén a vasláncz szemét, elszökött és mai napig hol légyen, nem tudatik. Igaz ugyan, hogy Vásárhelyi István zsoldos a katonaságra alkalmatlannak találtatik. A helységbeli bíráknak és lakosoknak tanúbizonysága szerint hallásában nagyon hibás, jobb szemén egy lencsényi hályog lévén, talán jövőben egészlen megvakul, ártalmára inkább, mint hasznára lehet a Nemes Seregnek. Márton György általunk megintetett, hogy vagy a zsoldosát felkeresse vagy pedig helyébe más zsoldost állítani el ne mulasson". 5 Zlt. Közgyűlési ir. - kiküldöttségi jelentés 1797. Loc. 34. No. 142. 473 mell. 511