A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

KÖZLEMÉNYEK - HŐGYE István: Verbubválás Zemplénben a XVIII. században

akadott egy jóakarója, ki is ottan serezvén kínálta a Tanút is, mivel e Tanú e sok járásban megfáradott, szomjúhozott, minthogy nem is sok volt a korsóban, egyszerre felhajtotta a sert, azt megiván azon jóakarója megint többet akart hozatni, de a Tanú nem engedte, minthogy sietett, és másutt is akarta maga kárát keresni. Azonban midőn ki akart jönni a nevezett kocsmáiul, hallja, hogy muzsikaszóval táncolva, kurjongatva az ablak alatt jönnek az verbováló katonák, akkor megszólítja ezen jóakarója mondván: ne menjen ki Kegyelmed, mert odaki majd belékötöznek azok a katonák Kegyelmedbe. Megfogadta a szavát, ki nem ment, hanem leült az kemence mellé, azonban berohanván az katonák mindjárt az magok mesterségét, mellyel az olyatén verbovánsok szoktak élni, elővették, nagy incselkedéssel és hízelkedéssel a Tanúhoz menvén, ilyen formán szólították meg. No pajtás, mint vagy? Gyere katonának, de mivel a Tanúnak gondolatjában sem volt, nem hogy kedve lett volna, hogy katonává légyen, amint is tartván tőlük, még a kezét is amennyire lehet, eldugta. Midőn pedig így incselkednének különb-különbféle mesterséget, erővel kirontották a kezét, s ráfogták esküvéssel pecsételvén, hogy beadta a kezét. Ezek meglévén, ki miért foghatta e Tanúnak két katona az két kezét tartván, az harmadik kikapván az süvegét a Tanú fejéből, s maga süvegét tette az katona e Tanú fejére, annak utána húzván, rángatván erővel felhozták a Kapitány elejibe. A Kapitány is csak azt mondotta, barátom mivel reád esküsznek, meg kell lenni, mert még az is esküdött, aki ott nem volt, hogy beadta volna a kezét e Tanú. Amint is levonván ruhát a Tanúról erőszakkal, az munkdérba felöltöztették. Maga a Tanú 4 vonás forintokon kiváltatott az Bíráknak sok kérésére, mely 4 forintokat Hadnagy Úr olvasta le. Hatodik Tanú Báró Ádám 45 éves, mádi lakos vallja. Jól tudja, hogy hármat vagy négyet az új fogadottak közül, úgy mint Koszta János görög legényt, Poros István és Szopkó György nevű mádi lakosokat eleresztették, de ezeknek kezeit mennyiért eresztették, nem tudja. Koszta Jánosnak 80 Rhénus forintokat adott e Tanú, mely pénzt Koszta egészen, azonkívül Pap Jánosnál lévő 36 Német forintokat maga váltságáért Tiszteknek fizette. Azt is hallotta, hogy itt való Popovics Antal nevű kereskedő görög akkor baja lévén Koszta Jánossal, mivel minek előtte katonák közé nem állott, Koszta bótbéli legénye volt nevezett Popovics Antalnak. Hetedik Tanú Popovics Antal 35 éves, görög kereskedő hallotta, hogy a fogadott új katonák közül Szopkó Györgyöt, és görög legény Koszta Jánost eresztették fizetésért. Ki is Báró Ádám görögöt adóssá tévén, katonának 78 német forintokat adott, azt is hallotta, hogy Pap Jánosnál tartott 36 Rhénus forintját Koszta felvette, és mindenestől a maga váltságáért az Tiszteknek fizette. Azonkívül, hogy a bajtól megmenekedhessen, két aranyakat, egyet a Kapitány Úrnak, egyet pedig a Zászlótartó Úrnak adott. Nyolcadik Tanú Orbán Sámuel 48 év körüli, mádi lakos. Jól tudja, mind itt Mádon, mind pedig Szántón oly katonákat fogadtak, kik közül 2 ide való portzió fizető gazda, a többi pedig szabad személyek, holmi gyülevész kapások voltak. Szemeivel látta, hogy erővel szedték az embereket. Sógorát Poros Istvánt, ki is az kocsmán erőszakosan megszoríttatván a katonáktól, addig erőltetett pálinkával, míglen világon voltát nem tudta, és amidőn már látták volna a katonák, hogy holt részeg lett volna, a magok szállására vitték, és ottan a rajta lévő ruhát levonván róla, a munkdérba felöltöztették. Másnapra kelvén Poros István feljózanodott volna, le akarta volna magáról hányni a mundért, de a katonák nem engedték, azt mondván néki: Pajtás, haszontalan, már meg se gondolod, hogy leveszed magadról a Mundért, már te katona vagy. Kilencedik Tanú Poros Erzsébet 26 év körüli, mádi lakos hasonló vallomása. Tizedik Tanú Boronkay András kb. 29 éves, mádi lakos. Jól tudja e Fatens, hogy a szóban forgó Haller Regimentbéli Katonák is Mád városában e most folyó esztendőben regrutáztak, de melyik holnapban és hány nap, arra nem volt gondja, hogy azt számlálja. Azt sem tudja, hogy hány új katonát fogadtak azon Verbunknak alkalmatosságával, hanem tudja, három vagy négyen kívül mind gyülevész munkájára a szőlőnek jött nép volt. Hogy pedig erőszakkal vittek volna valakit, másképpen nem tudja, hanem ezen új katonáknak strázsálására (mivel azt is megkívánták) e Fátens harmad magával kirendeltetett. Éppen akkor ment strázsatársaival együtt ahhoz a házhoz, amelyben a katonák voltak szállva, midőn egy Petró nevű legénykét nem tudja honnan hoztak oda, nagy kedvetlen, kit is oda hozván addig erőltettek az pálinka itallal méglen kedve nem érkezett. És amidőn látták volna, hogy már kedve van, akkor reá adták a Mundért, ki is látván, hogy már rajta van a Mundér, mondotta a zászlótartónak, no 508