A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

KÖZLEMÉNYEK - HŐGYE István: Verbubválás Zemplénben a XVIII. században

zászlótartó Uram minthogy látom, hogy már nékem így esett dolgom, még ma lesz három, amint is még azután két főt hoztak. A másikot midőn elhozták volna, az is az sok itatás után magának kedvet vévén nem sokat vontatta magát, a Mundért felvette. Harmadszor megint elmenvén úgy hallotta, hogy házról-házra jártak, kevés üdő múlva kaptak hol nem, hát ismét hoztak egyet ing nélkül szűrben. Kinek is kivévén az katonák a szűrt a nyakából, inget akartak reá adni, de mivel erővel vitetett el, kedve nem lévén, nem engedte magára adatni. Húzták, vonták, verték, két kezét kifeszítették, úgy akarták reá adni az inget, de csak nem engedte. Eleget itatták volna, annyira, hogy erővel az szájába akarták tölteni, ugyan koczogot az üveg az fogaihoz, de legkisebb cseppet sem vett a szájába. Látván az Zászlótartó, hogy semmit sem tehetnének néki, két vagy három pálcát összetörvén rajta a verésben, a kementzébe vettette, úgy mondván: noha sokat láttam, de még ilyen kemény természetű legényt nem láttam, aki ennyi verés után is nem akarna engedni. Azon új katonák közül nem tudja, hol eleresztettek volna, csak másoktól hallotta, hogy kiváltották volna, de egyiket sem tudja, mit adott maga váltságáért. Tizenegyedik Tanú Bajusz Miklós 40 év körüli, mádi lakos. Az egész Mád városa tudja azt, hogy a Deutralis Katonák itt verbováltak. Mivel maga is jelen volt, látta szemeivel, midőn erővel a legényekre reá adták a Mundért".

3 1797. július 30-án Krisantzki György erdőbényei bodnár mester inasának visszaszerzéséért, Vásárhelyi János fiának szabadításáért közös kérelemben esedezik a zempléni alispánnál: „Tekintetes Consiliarius és Ordinarius Vitze-Ispány Úr! A feljebb múlt heteken erdőbényei lakos Nemes Márton György Uram a Bodnár Inasomat Vásárhelyi Istvánt a Collégium Árendás zsidója által oly végett magához csábította, hogy pinczéjébe valamely hordót abrontsozna meg. Ellenben pedig ezen abrontsozás nem igaz lévén, az inasomat egyenesen a házba vitték, ottan legelőször pájinkával, azután borral keményen megrészegítették, részeg fővel pedig őtet említett Nemes Márton György Uram maga fia helyett a mostani Insurgens Nemes Sereg közé zsoldosnak hódította. Sőt mind nékem, mint Maisterének, mint pedig Édes Apjának, Anyjának hírünk nélkül azon részeg fővel szekérre tévén Gálszécsbe vitték. De az úton is azon inasomat részegítették, hogy sehol is Gálszécsig ki nem józanodhatott. Ezen részegség közben tehát, őtet Méltóságos Óbester Úr elejibe vivén, ottan a katonaság közibe Márton József helyett beíratták. Másnapra kelvén pedig az idő az inas Gálszécsben kijózanodván, Óbester Úr Onagyságának maga miképpen lett megtsalattatását elbeszéltette és szabadon leendő eleresztését kérte. Melyet is ő ottan megnyervén hazajött és azolta ismét előbbeni szolgálatját nálam mint bodnár inas folytatta. Történt pedig, hogy az erdőbényei bíró megvetvén az én nemesi szabadságomat, minden hírem s akaratom ellen azon inasomat éjtzakának idején a borházban aludván az ajtót sarkából kivetvén megkötöztette és Liszkára Méltóságos Obeslajtinánt Úrnak által küldeni, onnan pedig Gálszécsbe felkísirtetni parantsolta. Kitől vehette pedig az erdőbényei bíró ezen parancsolatot vagy bátorságot, elég az, hogy ezáltal nemcsak az én nemesi szabadságom sértetődik, hanem azon felül is megkárosíttatom, mivel azon inast ételén s italán kívül ruházattal is tartom, melyért ő nékem mind ezideig meg nem szolgált. Sőt amidőn feleségem áztat meghallotta, hogy Márton György Uram miképpen hódította legelőször is az inasomat, kiszabadítása végett minden illendőséggel Márton György Uramhoz menvén, akkoron feleségemet Oki gyeimé rút betstelenségek között meg is taszigálta és szemei közé köpdösött. Minthogy pedig az ilyen részegítő tsábítás még a verbunkos katonaságnak is tilalmaztatna, a nemes insurgens seregnek pedig ezen tselekedetét semmi törvény helyben nem hagyhatná, ellenben én azon inasomnak is segítsége mellett több uraságoknak Conventionatus Bodnára lévén számos hordóknak megtsinálására köteleztetem. Ezekre való nézve Méltóságos Consiliarius és Ordinarius Vitze Ispán Urat alázatosan instálom, méltóztasson azon inasomat az insurgens katonaságtól kegyesen feloldoztatni. Feleségemnek pedig ártatlanul lett megtoszigálásáért és megmotskolásáért, sőt szemébe való köpdöséséért (mivel hogy magam szegény nemes ember vagyok és a perlekedésre tehetségem nintsen) elegendő satisfactiót kegyesen szerezni. Én pedig alább is megírt Vásárhelyi János az fiamnak kiszabadításáért ezen fontos okokra való nézve alázatosan instáltam. 1. Mivel én Contribuens ember lévén több fiam azon felül 3 Zlt. Közgyűlési jkv. 1743. No. 35. pag. 233-247. 509