A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

KÖZLEMÉNYEK - VARGA Gábor: Adatok a debreceni református kollégium szikszói szőlőbirtokának történetéhez (1772-1842)

A kötözést rendszerint június közepén, a gyomlálást és az „igazgatást" augusztus elején csinálták. A szőlőt legtöbbször nem fedték, kivétel az 1796-os. A szüretet igyekeztek minél későbbre tenni - akárcsak a Hegyalján. Volt idő, amikor csak november közepére végeztek. Legtöbbször azonban október utolsó hetére esett. A szüretnél kevés puttonyost foglalkoztattak, közel 30 szedő esetében sem volt több ötnél, 10-12 szedő esetén pedig mindössze kettő volt. A szőlőt taposó zsákokban taposták, az így nyert mustot néha külön, „színmustként" nagyobb összegért is el tudták adni. A taposást is legtöbbször két napszámos férfi végezte. Ezután került a törköly a présbe, a „sajtóba". A mustot évente egyszer „színeitek", fejtették le. Legtöbbször közel egy évig érlelték, azután adták csak el óborként. Nem volt ritka a 2-3 évig érlelt bor sem. Miként a Hegyalján a termés is ingadozott, a 70 év alatt 4 és 69 gönci hordó között az 5 holdnyi területen. A mélypont az 1836., 1837., 1838-as év volt, amikor összesen 21 hordót szüreteltek. Ami a vizsgált időszakban még nem volt országosan gyakori jelenség: a szőlőket trágyázták. A tőkehiányokat „homlítással" igyekeztek pótolni. A szüret alkalmára - egy év kivételével, amikor a debreceni kollégium diákjai szüreteltek - helybeli napszámosokat vettek fel minden munkára. A szőlő valamennyi munkájához és a bor feldolgozásához a leltárak tanulsága szerint minden fontos eszközzel rendelkeztek. Ezeket mindig igyekeztek jó állapotúra cserélni. Legtöbb bért a homlításért, a metszésért és a kapálásért kellett fizetni. A könnyebb munkáért - kötés, igazgatás, gyomlálás vagy „fűnyövés" - jóval kevesebb napszámot kellett adni, s ezt jórészt „fejér tselédek", asszonyok, lányok végezték. A munkabérek a 70 év alatt a konjunktúrának, dekonjunktúrának megfelelően ingadoztak: 15 krajcártól 60 krajcárig. Ugyanígy változott a borok ára is: gönci hordónként 5 és 40 forint között ingadozott. 1773-1802 között 9-13 Ft, 1803-1808 között 5-8 Ft volt, kivéve az 1791 és az 1792-es éveket, amikor 10-14 Ft-ra emelkedett. Legnagyobb becse 1809 és 1818 között volt, amikor elérte a 39^10 Ft-ot is, majd végül 1819 között 18-20 körül mozgott. Az aszútermés a hegyaljaihoz hasonlóan ingadozott, s több olyan év is volt, amikor nem volt érdemes kiszedni. De például 1773-, 1781-, 1811-, 1827-es évek kitűntek gazdag aszútermésükkel, mindig 20 puttony felettit szedhettek ekkor össze. Ugyanezek az évek kitűntek jó minőségű boraikkal, mennyiség szempontjából pedig különösen jók voltak az alábbi évek: 1778., 1784., 1790., 1797., 1823., 1831., 1835., amikor mindig 50 hordó felett szűrtek mustot. A termés alakulását természetesen az időjárás is befolyásolta. Sok időjárási megfigyelést is tükröznek az iratok. A várható termésbecslésnél az inspektorok mindig hivatkoztak az időtényezőkre. A május eleji erős hajtásnövekedésből mindig nagy termésmennyiségre következtettek. S ez legtöbbször így is volt, kivéve, ha a nyár esősre fordult. Ugyanígy a tartósan beállt őszi, főként az október eleji esők mindig tönkretették a termést, s ilyenkor a szüretet sem lehetett későn tartani. Ha augusztus elején már érett „gohér" fillengeket találtak, abból ugyancsak jó minőségre következtettek, s ez sokszor be is jött. 503