A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

KÖZLEMÉNYEK - BALASSA Iván: Patikák Tokaj-Hegyalján a XVII-XIX. században

északról Czizmadja Gergely patykaia Belső varosbelj beké palnetül... (Román János i. m. 33.). Bár korábbi adatot pillanatnyilag nem ismerek, de ekkor már három patikát említenek egy észak-déli irányú sorban, ami arról tanúskodik, hogy az ilyen eladóhelyek már korábban is meg lehettek, mégpedig magántulajdonban, mert azokat adták-vették. Ez azonban nem mindenütt lehetett így, mert Tállyán 1646-ban két „patika vagy kalmárok szállása" után 6-6 forint éves bért tartoztak a kereskedők fizetni (Makkai László: I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai. Bp. 1954. 381.). Tokajban a magistratus jelölte ki a patika helyét. 1689: „Patika helyek kiméréseikor) ... Nemes Cassa János, Karácson Demeter (felesége Görög Mária), néhai Gombkötő Andrásné Rubin Erzsébet, néhai Szilasi András özvegye Merő Kata, Nemes Rácz János előttünk illendő kéréssel Városunk Piacz utczáján engedtünk egyegy patikának való helyet ... el nem idegeníthető, nem zálogosítható..." (KÁL. kérelmek stb. doboz. Az adatot Bencsik Jánosnak köszönöm.) Itt nem derül ki, hogy kellett-e bért fizetni. Csaknem ebben az időben Sárospatakon ezt olvassuk: 1693: „Ez mostan az Uy Patika végénél vagyon... Sáros Pataky Görögök Patika bért fizetnek... Patikája is (ti. a magyaroké BI) az Göröghök Patikaival egy Sorban vagyon edigh (:annak jó hasznát vévén:) az Urunk eöngok szamara semmit sem fizetett..." (Országos Levéltár UC. [továbbiakban OL] Fasc. 41:22). Sárospatakon a görögök 1707-ig fizettek bért mégpedig a magyarokhoz viszonyítva meglehetősen sokat: „Ez elmúlt esztendőkben az új Piacon Tiz Görögh Patikákot az Tisztek fel alitottak volt, minden Patikáiul az Göröghök annuatim fizettek Per flór No. 10". Ugyanakkor a helybeliek, nagyobb részt özvegy asszonyok, csak 50 dénárt adtak. Ilyet ebben az évben 11-et soroltak fel. A feljegyzés megállapítja, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején a külföldiek elhagyták patikáikat és minden bizonnyal visszatértek hazájukba. „Pronunc egy Görögh nincs a ki kereskedne török Marhával, mint ezen Revolutiokban el szélettek, és az Új Piaczon levő Patikákot el hányatták és réghi Piaczra transferaltak". Véglegesen nem akartak megválni a patikáktól, ezért: „Ennek utána hogy ha valami kereskedő Görögh vagy Bechi (bécsi) Áros talál el jőni in augmentationem Proventutem tartozik az Tiszt valamennyi Patika kivántattik az eök kivansagha szerint fel állítani és azokat annuatim az alku szerind ennekelőtt traktálni" (OL. UC. E. 197. külön lap). Azt hiszem elfogadhatjuk azt, hogy a patikák részben földesúri, magistrátusi tulajdonban lehettek és ez esetben bérelték őket. Másik részük közterületen állott ugyan, de az építmény magántulajdont képezett. Akadtak viszont olyanok is, amelyek teljes egészében személyi tulajdonban álltak és ezeket tetszés szerint lehetett adni-venni. 1723: „Néhay Kopancsy Jstvan Uram özvegye, kis vardai Borbála aszszony itten N Patakon a' Piatzon levő örökös, vulgo a' mint hijak Patikabeli hazatskajat, melly vagyon Eszakrul Sz. Péteri Jstvan - Nap Nyugatrul köz uttzatska és Szikszai Jstvan Uram illy forma hajlékok s Patikajok, Délrül egy darab Tágas hely - Nap Keletrül Várba menő szekér út szomszédságokban situaltatva; Adta el örök áron". Az ár 8 magyar forint és természetesen „áldomás töltés" is járt hozzá (Román János i. m. 137-138.). Hasonló adás-vételről Sátoraljaújhelyről is tudunk. 1733: „... Gáspár György Uram Eő kegyelme és Felesége Lengyel Mária... Várassunk Piatzán Napkeletrül Város közönséges utszája, Délrül Gyöngyösiné patikája... Eszakrul Néhai Szabó Gergelyné Aszszonyom Patikája szomszédsági között situaltatott Patikájokat adtál el Eorök áron... egy hordó boron és 8 magyari forintokon" (Adalékok 7:152.). Az is előfordult, hogy nemcsak az épületet adták el, mint Sárospatakon, 1800: „... az maga Patikáját ... Eszakruul, Délrül az Uraság Vendég Fogadója (szomszédságában), 484