A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

KÖZLEMÉNYEK - MAKKAI János: „Mit ránkhagytak a századok...” A Herman Ottó Múzeum régészeti állandó kiállításának megnyitó beszéde

„MIT RÁNKHAGYTAK A SZÁZADOK..." A Herman Ottó Múzeum régészeti állandó kiállításának megnyitó beszéde MAKKAI JÁNOS Egy évezredig volt egy Borsod megyénk, amelynek területe akkor, amikor az ország végzetesen megcsonkult, Abaúj és Zemplén részeivel megnövekedett, és így ma a haza egész északkeleti fertályát jelenti. Valóban olyan távoli és válságokkal terhes sarka volt ez az országnak? Már egy futólagos szemle is elárulja, hogy ez az északkeleti sarok soha nem volt elmaradott térség. Az őstörténelem hajnalán itt készültek azok a gyönyörű bársonyházi szakócák, amelyekkel párbajozva Herman Ottó először bizonyította be, hogy az őskőkori ember a Kárpát-medencében is élt. Majd hatezer évvel ezelőtt a bükki barlangokban formázták Európa legfinomabb agyagedényeit. E tájról ismerjük Közép-Európa legkorábbi aranyleleteit. Árpád itt lépett a mai haza területére, és Ond, Ketel, meg Tarcal, három jó vitéz egy jó magas hegynek, a Tárcáinak a csúcsán, magnum aldumas fecerunt, hozták az első áldozatot az új hazában. A boldvai kolostorban írták 1192-1195 között a Halotti Beszéd és Könyörgést. Károlyi Gáspár 1590 júliusában Vizsolyban jelentette meg az első és teljes magyar nyelvű Szentírást. Itt épült az első vashámor, Széphalmon készült az első magyar nyelvű Hamlet 1790-ben. így aligha véletlen, hogy Kassán épült az első magyar kőszínház 1789-ben, de az sem, hogy 1705-től 1710-ig FelsőMagyarországon írták az első rendes hazai hírlapot, a kuruc Mercurius Veridicus ex Hungaria-i. Ónodon került sor 1707-ben a Habsburgok első trónfosztására, és Monokon született az első magyar felelős pénzügyminiszter, majd kormányzó-elnök. Ennyiből is világos: Borsod-Abaúj-Zemplén nem a magyar világ vége! Ezzel szemben a borsodi múzeum nem tartozott a legelsők közé, mert csak 1899-ben alakult. Régészei az ország színvonalára emelték a gyűjtést és az ásatást, közöttük Gálfy Ignác, Komáromy József, Leszih Andor, Losonczy István, Marjalaki Kiss Lajos, Megay Géza, az élők közül Gádor Judit, Kalicz Nándor, Kemenczei Tibor és Kemenczeiné Végh Katalin. Az ő, és utódaik munkája az, ami e kiállításon látható, és amit most röviden a figyelmükbe szeretnénk ajánlani. A százezer évnyi őskőkor megyei leleteinek lényege, hogy a Bükk barlangjai meghatározóak voltak. Itt folytak a legelső ásatások, és a Szeleta anyaga európai jelentőségű csoport elnevezését adta. Ezt a kiállítás néhány ritka korabeli felvétellel is bizonyítja. A következő újkőkornál a látogató nemcsak a csodaszép bükki edényekben gyönyörködhet, hanem látja ennek a távoli, de életformájában a közelmúlt paraszti életével mégis rokon világnak a mindennapjait, az egyszerű, de a hideg ellen biztonságot nyújtó, a létfenntartó munkáknak helyet adó házat, a kismesterségeket, ékszereket, edényeket, amelyek nemcsak a barlangokból, hanem Borsodról, Miskolcról, Felsővadászról, Mezőkeresztesről és máshonnan is előkerültek. Világhírű leletek mutatják be a rézkort: ember alakú halotti urnák, amelyek 479