A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

KÖZLEMÉNYEK - VÉGVÁRI Lajos: Munkácsy európai jelentősége

púit a modern képírás történeti jelentőségű tettei előtt. ...Huszonöt évesen festette meg a Siralomházat és festő ekkora tehetséggel, ilyen ifjan, sohasem idegenedett el messzebbre korának fejlődő irányától, nem került határozottabban a múlt és öregség mellé nálánál. Öregember fest így, akinek szeme már megfátyolosodott. A való világ színei, fényei, levegője, látása, festői ébersége, fogékonysága, akarata kihunyt, de keze még megőrizte a régi ügyességet, bravúrt, virtuozitást. ... Fülep kritikája azóta is kiindulási alapja lett minden Munkácsyt bíráló írásnak, s ez mind a mai napig így van, holott az informel művészetek szószólóinak még arra sincs okuk, hogy Munkácsyval akárcsak foglalkoznának. Illetve egy indokuk még mindig lehet. Munkácsy túlzottan tetszik a múzeumlátogató közönségnek, s ennek következtében elfalazza a modern törekvéseket. Kétségtelen, van mit kritizálni Munkácsy művészetében. Műveinek egy részére is érvényes, amit Hauser a múlt század közepi művészeti törekvések legjobbjaira, a romantikával átszőtt naturalista felfogás képviselőiről ír: „Még olyan nagy alkotók mint Richárd Wagner, Liszt, sőt Flaubert, vagy Dosztojevszkij törekvései sem mentesek a bombasztikus elemektől". Vagyis rájuk is kiterjeszthető a Makart látás festészetével jelzett stílus. Munkácsyt is megkísértette a korra jellemző megjelenítési igény. Ám legjava műveiben a szinte gesztus nélküli lélekrajz, azaz arcokon és tekintetekben lejátszódó drámaiság ragadja meg a nézőt. Ilyen művei a Siralomház, a kétalakos Siralomház a bensőséges hangulatú Tépéscsinálók, az Éjjeli csavargók és kisebb paraszttárgyú képei. Ez a kifejezési mód még jelen van a Milton tragikus csendjében, és még a Krisztus Pilátus előtt c. kompozícióján, de az utóbbinál már néhány odaerőltetettnek tűnő figura a lelkek drámáját színpadi elemekkel hígítja fel. Ezek a zavaró motívumok azonban nem szabad, hogy az egész mű elutasítását okozzák. Jogosan írta Bartók Liszt Ferencről - aki néha Munkácsyhoz hasonló túlzásokra ragadtatta magát - a következőket. „Mikor arról van szó, hogy egy zeneköltőt, mint egyéniséget a zenetörténetben megítéljük nem kellene minden súlyt a formára helyeznünk, s esetleg a nem tökéletes mögött a nem hatásosnak helyezett nagy szépségeket észrevétlenül hagynunk." A nagy formaművész Bartók Lisztről szóló véleménye Munkácsyra is érvényesnek tűnik. A festő párizsi vetélytársa, Zichy Mihály a franciák által is elismert nagy grafikusművész egy nyilatkozatában párhuzamot vont Liszt és Munkácsy között. Ennek a párhuzamnak az alapján jobban meg tudjuk érteni Munkácsy művészetének európai jelentőségét. Munkácsy - Liszthez hasonlóan összefoglaló alkotó. Nem érthető meg művészete, ha csupán Courbet reá gyakorolt hatását ismerjük el. Munkácsy személyiségének alakulásában nagy szerepe volt a művészeti hagyományoknak. Serdülő ifjúként mint Szamossy Elek vándorfestő segédje a kiváló műgyűjtő és művészettörténész Ormos Zsigmond tanításaiból ismerte meg a képzőművészet történetét. Pesti pályakezdése idején hatással volt rá, a francia romantika szemléletét hazánkba plántáló Madarász Viktor. Bécsi akadémiai éve alatt nemcsak Knaus Taschenspieler c. képe hatott rá, hanem levelei és vázlatai alapján megállapítható, hogy Brueghel Rubens és Rembrandtnak a Kusthistorisches Museumban látható képei is. Az 1867-es párizsi világkiállítás megtekintése tovább tágította horizontját, nemcsak Courbet de a barbizoni festők is nagy hatással voltak rá. Párizsi élményei következtében került közel mücheni akadémiai társához Wilhelm Leiblhez, és annak Kritiker című képe bátorította a kispolgári naturalizmussal való szembehelyezkedésre, így jött létre első jelentős alkotása az Ásító inas. Egykori bécsi élményétől serkentve elment ugyan Düsseldorfba Knaushoz, de az egykor csodált 454