A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - VIDA Gabriella: Stílushatárok dél-Borsod a XIX. századi végi fazekasságban

visszaemlékezése szerint nem volt jó kezű, ügyes mester,

47 ezért inkább csak virágcserepeket és azok alátéteit készítette. Előbb fuvarozni kezdett, majd családostul a Dunántúlra költözött. Szignált és datált edények alapján közel egy időben élt és dolgozott egy-egy Demkó Lajos nevű fazekas Gömör megyében Otrokocson és Mezőkövesden, ugyanakkor elég részletesen ismerjük egynek közel az életét Szomolyáról, viszont annak egyetlen szignált edénye sem maradt ránk. Az egri múzeumba került otrokocsi együttes azért is érdekes, mert a színeik, a technika, a díszek és a forma mind a hevesi stílushoz kapcsolják őket. Hogy az 1879-ben készült kulacsot az akkor 17 éves későbbi szomolyai fazekas készítette volna, mielőtt délre költözött, annak kicsi a valószínűsége, de nem zárható ki. Ezt a stílus azonossága alátámasztja. Mivel nem tudjuk, hogy az egyik mikor költözött Szomolyára, illetve, hogy a mezőkövesdi mester mikor hagyta abba a fazekasságot és miért, az sem zárható ki, hogy a mezőkövesdi és a szomolyai mester egyazon személy lenne. Kétséget támaszt ez iránt az, hogy a kövesdi mester szívesen szignálta az edényeit és könnyen felismerhető egyéni díszítőstílusa volt. Ilyen edény egy sem került elő Szomolyáról. A 20. század elejéről maradt ránk néhány datált és feliratos, egy mester által készített egyéni stílusú szomolyai kulacs, amelyeknek a motívumai egyértelmű rokonságot mutatnak a mezőkövesdi, de nem Demkó-féle motívumokkal. Ezeknek a mestere azonban egyiket sem szignálta, amit a kövesdi Demkó szívesen megtett, s nem azonosak a színek és az alkalmazott technika sem. Egy alapos anyakönyvi és grafológiai vizsgálat ki tudná mutatni, hogy van-e kapcsolat a három, nagyjából egy időben dolgozó Demkó Lajos között. Tóth László, aki az egri Esterházy Károly Tanítóképző Főiskolán készített szakdolgozatot a szomolyai fazekasokról, a következőket írja róla: „A falu idős lakóinak elmondásaiból kiderül, hogy melyek voltak azok a termékek, amit korongozott. Ezek szerint elsősorban a mindennapi használatra készített tejesköcsögök, tejfeles szilkék, rózsásak vagy mázatlanok kerültek ki a keze alól. Özvegy Somogyi Imrénétől megtudtam, hogy 30 literes lagzis fazekat is készített, drótos fonattal saját maga drótozta. A vizes korsóit a határba hordták. A fogantyúnál lévő nyílás volt a csecs, abból itták a hideg vizet. A gyerekeknek is készített kisebb méretben. Ezt máig is csak Demkó-korsónak nevezik. Jellegzetesebbek viszont azok a leveses tálak, tányérok, korsók, amiket lefotóztam. Ezeket a díszesebbeket azonban csak ritkán, hétvégén vagy ünnepnapokon használták."

48 Nem tudjuk, milyenek voltak az emlegetett Demkó-korsók, a Tóth László által fotózott butykoskorsókon nincs ivócsecs. A faluban fellelhető néhány edény hevesi jellegű, de datálatlan és szignálatlan, ezért a rendelkezésünkre álló adat ma még elégtelen annak megállapításához, hogy ki és mikor készítette őket. Talán az apa, Demkó Lajos lehetett az, aki azt a 4 butellát formázta, amelyek ha nem is magas rajzkészségről vagy formabiztonságról, de mindenképpen egyéniségről tesznek bizonyságot.

49 Mindegyiknek azonos a formája: ovális, lapított tojás. Éleik kerekítettek. Széles, szíjtartó füleik is kerekdedek. Nyakuk rövid, az ajkuk felhajló, egyik közülük - a legkorábbi 1902-ből - emberfejet formáz. Ennek az egri múzeumban lévő butellának az elülső oldalára ráírta a mestere az edény nevét is: Matyi bácsi. Oldalukon mangános, írókás vonalkázás, ami dél felé, Tiszafüred felé mutat. A fehér alapszínre mangán szárakkal festett, egy tőből kiinduló virágtő virít. 47 Tóth L., 1992.4. 48 Tóth L„ 1992.9. 49HOM: 53.232.1., 53.248.1, NM. 57.50.1. DIVM: 81.5.1. ltsz. 407