A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)
TANULMÁNYOK - VIDA Gabriella: Stílushatárok dél-Borsod a XIX. századi végi fazekasságban
egyrészt a minden kétséget kizáróan Keresztesre lokalizálható tárgyak nagy száma (mintegy 70 darab) okozta, másrészt, hogy ezek - éppen az említett butéliákat kivéve - mind az ún. hevesi stílusba tartoznak. A fazekasság kialakulásáról pontos adataink nincsenek, az első évszámos tárgy - egy zöld mázas kulacs - 1869-ben készült. Sokkal korábban nem alakulhatott ki a mesterség, amit az is valószínűsít, hogy edényformálásra alkalmas agyag a város határában nem volt, novaji fuvarosokkal Ostorosról, Eger mellől hozatták a mesterek a szükséges mennyiséget. A miskolci céh irataiban 1767 és 1877 között egyetlen említés nincs Mezőkeresztesről. Sem legény nem járt Miskolcon, sem miskolci mester nem származott onnan. 24 A sárospataki fazekaslegények vándorlási útvonala 25 között nem sorolja fel Román János sem. 26 A statisztikai adatokon túl visszaemlékezésből tudjuk, hogy mindenfajta edényt készítettek Mezőkeresztesen, közülük azonban megkülönböztethető stílusjegyekkel csak az italtartó díszedények és tányérok, tálak rendelkeznek. Jellemző, hogy rajtuk kívül közgyűjteményben nem is találunk köznapi edényt. Az utolsó fazekas, az 1946-ban elhunyt Demeter János felesége szerint: „Volt azelőtt fekete fazekas Nagy János, meg Négyesi. Azok nem festettek, befojtották a tüzet és a füsttől feketedett meg." 27 Más adatunk Keresztesen készült fekete edényről nincs. Tőle tudjuk, hogy Négyesiék kályhát is készítettek, de erről nincs több információnk. Az adatainkból valószínűsíthető, hogy Mezőkeresztesen is öröklődött családon belül a mesterség. Három családról van információnk, és műhelyeikhez kapcsolható tárgyak is. Kiemelkedik közülük a három generációt képviselő Rem család. Idősebb Rem Lajos olyan magas színvonalú, kiérlelt formájú edényeket készített, hogy bizonyosra vehetjük, hogy céhes mesternél tanult. Datált kulacsai a múlt század '70'80-as évekből maradtak ránk. Feltehetően a fia volt az 1890-1900-as években dolgozó fiatalabb Rem Lajos. Tálait, több butelláját ismerjük, ezek azonban forma és díszítményi szempontból is messze elmaradnak id. Rem Lajos munkáitól. A harmadik generációt képviselő Rem Károlynak a statiszkikákból ismerjük a nevét, készítményével nem találkoztunk. A névazonosság és a visszaemlékezések alapján még a Négyesi és a Tóth családokban öröklődött a fazekasság. 28 Sajátos virágmotívuma és egy feliratos kulacsa alapján Négyesi Imre műhelyének stílusát tudjuk azonosítani. A zöld máz alatt karcolt virágcsokrot ábrázoló butellák (mintegy 20 db) között nagyfokú a formai, feliratbeli és ornamentális hasonlóság. Jellegzetes alakú butykosaik összetéveszthetetlenek: meglehetősen szögletesek, az éleik erősen kerekítettek, lefelé kissé szélesednek. Négy lapból állanak. Fenekük kerek, a mezőcsáti és a tiszafüredi szilvamag alakú butelláktól szélesebbek. Többségük 21-25 cm magas, a kisebbek között előfordul a szilvamag alakúhoz közelítő is. Ez a formai megoldás kapcsolja a tiszafüredi butellákhoz. A nagyobbak 4, szíj felfüggesztésére szolgáló fület kaptak. Kissé totyakosak, nem arányos formájúak. Domanovszky György szerint: „több rokonságot mutatnak a hódmezővásárhelyi hasonló butellákkal, mint a középtiszaiakkal." 29 Valamennyin ugyanaz a növényi motívum található: egy tőből kiinduló sasos, hosszú levelekkel tömött virágcsokor. Rendszerint 2-2 tulipán, vagy l-l tulipán és l-l oldalnézetű rzsa alkotja a bokrétát. A levelek, a szirmok belse24 Vida G., 1992. 25 Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Gyűjteménye (a továbbiakban HOM HTGY): 79.4.1.3., 79.4.1.2. 26 Román J., 1955. 15. 27 HOM NA: 5324. 28 HOM NA: 2780. 29 Domanovszky Gy., 1968. 33 400