A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - VIDA Gabriella: Stílushatárok dél-Borsod a XIX. századi végi fazekasságban

jében karcolás van, mely vagy az erezetet utánozza, vagy egyszerűen párhuzamosan vonalkázott. A díszítmény felirat nélkül is összetéveszthetetlenül lokalizálja a tárgyakat. (4. kép.) A bütykösök divatjának idején - 19. század utolsó évtizedei - ez a tömött virágtő butykoskorsókon is megjelent. Többségük oldalt erősen lapított, alul keskeny, széles vállú forma. A hevesi stílusú keresztesi edények négy alaptípust képviselnek. Legrégebbiek közülük a fekve, laposan korongolt kulacsok, valamint a butykoskorsók. A második fazekas generáció kedvelt formája volt a zöld mázas butykosoknál leírt négy lapból álló, széles oldalú, kissé bumfordi pálinkatartó butella. Szépszámú tányér és tál gazdagítja még a kialakult képet. Mindegyiknek hideg krétafehér az alapszíne. Erre vízszintesen futó koszorúmotívumot festettek ecsetes zöld, vagy kék levelekkel, barnásvörös és középkék oldalnézetű rózsákkal, fürtös levelekkel. Az oldalnézetű rózsák köze- 4. kép. Mezőkeresztesi kulacs, pébe gyakran kerültek pöttyök. A tömött, szim- zöld máz alá karcolt virágbokorral, metrikus levélfürtöket szívesen festették fele- 1902. (MN: 129.658.) más színűre. A kulacsok álló virágbokrai tömöttek, alul szélesek és fölfelé keskenyedőek. Általában elmondható, hogy a koszorúk szerkezete nagyon emlékeztet a sárospataki kompozícióra, de annál a motívumok rendszerint kisebb méretűek, nem hulltak elemeikre, tömöttebbek (5. kép). A Néprajzi Múzeumban és a Herman Ottó Múzeumban van pl. egy-egy tányércsoport, amelyikről nem könnyű eldönteni, hogy hevesi, vagy világos alapszínű sárospataki készítmény-e. A kedvelt zöld, kék és vörös mellett mangánfeketét is használtak, ezt a színt azonban mindig írókával vitték az edény felületére: szárakat, vékony csíkokat, pontsorokat, pontrozettákat rajzoltak vele. A fekve, laposan korongolt, kerek kulacsok közül 7 darabot ismerünk: kettő a Néprajzi Múzeum, egy a mezőkövesdi Matyó Múzeum, négy pedig a miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményében található. Formájuk, díszítményeik szerkezete megegyezik. Két oldalukon teljesen lapos, szabályos, kerek formák. Két, szájukkal összefordított, sinc nélküli, egyenes oldalú tányért egy keskeny agyaglappal illesztettek össze. Eleik rendszerint nem tompítottak, rajtuk kék, barna és mangánfekete koncentrikus körök vannak. Ha a peremen koszorú fut körbe, akkor a lapos oldalon egy-egy oldalnézetű vagy forgórózsa a dísz. Ha nincs koszorú, akkor a középső, kör alapú mezőben egy szerényebb, néha csak levélsor alkotta koszorú és középen egy egyszerű pontrozetta van, vagy egy kosárból kinövő virágcsokor díszlik. A másik oldalon minden esetben karcolt, verses, ajánló felirat olvasható. Az 1870-es években készült 6 kulacs valószínűleg egy műhelyben, három közülük egy kéz által készült.

30 Azt a szöveg szó szerinti azonosságán túl a felirat szerkesztésbeli, helyesírásbeli, kézírásbeli megegyezései is bizonyítják. Készítőjük Rem Lajos volt. (5. kép) 30 Herman Ottó Múzeum (a továbbiakban HOM): 53.307.1., 53.3.28., 53.154.1., 53.155.1., valamint a Néprajzi Múzeum (a továbbiakban NM): 153.34., 54.40.147. leltári számú (a továbbiakban Itsz.) tárgyak. 401