A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - DÖMÖTÖR Ákos: A Hangony-völgyi bejáró munkások a hetvenes években. (Néprajzi változásvizsgálat)

az illető apjának fiatalabb vagy idősebb fivérét, illetve a nála idősebb unokafivéreit „bátyá"-nak szólítja. A „néne" Ego szülei vér szerinti nőtestvérének (Ego nagynénjének), vagy a nála idősebb unokanővérnek megszólítása és megnevezése. Mind férfi-, mind női vonalon az unokatestvérek láncolata át- meg átszövi a Hangony-völgyi falvak kiscsaládjainak életét. Szerepük a különböző munkákban (a kapálásban, építkezésben, egyéb házimunkában) való részvétel. Néhol a szomszédok lépnek fel a rokonok szerepében, és a disznóvágásban, a költözködésben segítenek, vagy jó szolgálatokat tesznek betegség esetén, pénzkifizetéskor. „Jó szomszédnál nincs jobb még a testvértől se" - így vélekednek a jámbor iparosodó barkók. Nem tévedünk talán, ha ebben a funkcióváltozásban a helyi munkásság összefogásának éledezését véljük felismerni. A barkó rokonsági terminológiában az anya fogalma sokkal terjedelmesebb, mint a megszokott köznyelvi elnevezés szerint. Az édesanya mellett ismeretes náluk a „más anya" vagy „másik anya" megjelölés is. Különféle eltérő közléseket rögzítettem ezzel kapcsolatban. Pl. egyik feljegyzésem szerint Bellér Ernő Barta szentsimoni gyári munkás nagyanyját „más anya"ként emlegette. A „másik anya" fogalma ellentmondásosan rajzolódott ki az adatközlők felvilágosítása nyomán. Következő jelentéseit sikerült feljegyeznem: 1. Ego anyai nagyanyja, 2. Ego nagyanyjának a nővére, 3. Ego vejének az anyja, 4. Ego anyjának a férj nélküli vagy gyermektelen nővére. Ezenkívül találkoztam a „másik mama" szókapcsolattal, „Ego apósának az anyja" jelentésben. Feltehetően a „másik anya" analógiájára jött létre. Az affinális kapcsolatok vérrokonságba való tömörítésének eszköze a sógorság, amely „Ego testvére házastársának összes testvéré"-t jelenti. Az „ángyo"-k, mint „Ego szülei testvéreinek feleségei" és mint „Ego unokafivéreinek feleségei" tovább növelik a rokonság méreteit. A sógorság intézménye és az „ángyo"-k hálózata a kiscsalád organikus kapcsolatrendszerét szinte az egész faluközösségre kiterjeszti, természetesen a rokonság élő tagjainak az irányában. Érdekes, hogy a barkó rokonsági terminológia a nagyapánál, nagyanyánál idősebb elődök (dédapa, szépapa, ükapa stb.) megnevezéseit nem ismeri, és ezeknek a kifejezésére szükség esetén, meglevő elemeiből hoz létre leíró tendenciájú meghatározásokat. Pl. „atyusom apja" a dédapát jelenti. Tehát a halott elődök esetében a leíró tendencia, a házasság révén teremtett élő rokonság egybefogására az osztályozó elv érvényesült leginkább. A rokonság bővítésére szolgál a másik közösségi intézmény, a komaság. A „koma" a keresztszülő és a bérmaszülő megnevezése. A komákat még akkor is rokonnak tartják, ha nincsenek az illetővel vérrokonságban vagy semmiféle házassági kapcsolat sem fűzi őket össze. Családi-közösségi mulatozások alkalmával az ún. „öregkomák"-at is meg szokták hívni, akik a kereszt- vagy bérmaszülők szülei. A rokonság bővítése azonban a komák vonalán csak szüléikig tart. A genetikai összefüggésben nem levő atyafiság köre tehát korán lezárul, mivel folytatódása szigorúan korlátozott, de ha a komaság a vérrokonsággal fonódik össze, akkor a már létező családon túli viszonyok erősödnek meg. A közösségi intézménynek két funkciója, a bővítés és az erősítés végeredményben összefügg egymással: ez képezi a sógorság és a komaság analógiás bázisának létezését. A megszólítások egymásra hatásai számos terminológiai egyezést teremtettek a barkó családokban. Sok esetben a férj anyját és anyósát egyformán „anyuká"-nak, apját és apósát is „apuká"-nak szólította. Az apa szó kicsinyítőképzős alakja osztá387