A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - DÖMÖTÖR Ákos: A Hangony-völgyi bejáró munkások a hetvenes években. (Néprajzi változásvizsgálat)

Domaházán, a Dózsa György úton a helyi bejáró munkásság 51,7%-a, Kissikátorban, a Táncsics Mihály úton (a régi Puszta elnevezésű falurészben (59,4%-a, a több új életmódövezetet magába foglaló, egykori Alsóhangonyban 68,8%-a, Szentsimon Új telepén 29,4%-a, a Petőfi úton pedig 22%-a alapított korszerű otthont családja számára. Bár 1945 után napjainkig megmaradt az a zegzugos, csoportos falut jelentő településszerkezet, amelyet a századforduló előtt bomlásnak indult nagycsalád alakított ki, jelentősége rohamosan csökken az új életmódövezetek szomszédságában. Nem kétséges, hogy a társadalmi fejlődés a kiscsalád térhódítása felé mutat a települések várossá tömörülése során. Tanulságok a rokonsági terminológiából A rokonsági terminológiákat L. H. Morgan kutatásai óta két nagy csoportra szokták felosztani a néprajzban: osztályozó és leíró rendszerre.

14 A leszármazás vagy házasság által létrejött kölcsönösség két összefüggésének lényege az, hogy az első több vérségi-sógorsági köteléket von össze kifejezéseivel, a második pedig egy-egy elnevezéssel meghatározott családi vonatkozást fejez ki. A Hangony völgyében a rokonsági elnevezések ellentmondásos halmazokat alkotnak, amelyekben mind az osztályozó, mind a leíró tendenciák együtt figyelhetők meg. Az osztályozó terminológia a rokonsági viszonyok összevonásával növeli a szolidaritást, a hatékony csoport-erőfeszítés összpontosításához járul hozzá. A nagycsalád ilyen jellegű elemei csak egy részét képezik ennek a körnek. A magázás-tegezés alá-fölé rendeltséget tükröző építménye a nagycsalád hajdani kiterjedésére mutat ma is, napjainkban. A magázás és a tegezés igen változatos formái a régi családszervezet felbomlását bizonyítják, és a szétesett régi családviszonyok töredékes módon való továbbélését tanúsítják. Megfigyeléseim szerint a 40 évesnél idősebb asszonyok férjük megnevezéseként „az uram" megjelölést használták általában. Sőt, az 50-60 éves asszonyok szóhasználatában még a „kisebbik uram" elnevezés is élt: így nevezték férjük öccsét. A 25-30 éves asszonyok többnyire nevetségesnek tartották, hogy férjüket „uram"-nak nevezzék. A fiatalasszonyok vagy lányok a „kisebbik uram" kifejezést egyáltalán nem ismerték. A patriarchális családviszonyok emlékei rohamosan pusztulnak jelenkorunkban. Az egyenjogúsítást követelő nők némelyike érzékeny módon válaszol a régi megszólításokra. így számos kifejezés merül el az ósdi tartalmak súlya alatt a szándékos feledés sok értéket is elnyelő iszapjában. Az osztályozó tendenciák célja és iránya, hogy az unokatestvéreket tömörítse, valamint a sógorok vérrokonait összekapcsolja a különben elszigetelődő kiscsaládok tagjaival. Az unokatestvérek láncolata a kiscsaládok biztonságot adó hátországa: a feleség és a férj ilyen jellegű kapcsolatai révén kiterjedt hálózatot jelent. Az eltérő eredetű vérrokonságok összefonódása a sógorság leszármazáson alapuló csoportosulását, házasság által foglalja magába. A táj endogámiája miatt sok esetben a jelenkori affinális viszony feledésbe merült vagy távoli vérrokonsági összefüggést takar. Az atyafiság köre és szolidaritási foka az unokatestvérek bevonásával nagyon erős a bejárók társadalmában. Elterjedt a „bátya" és a „néne" megszólítás. Általában 14 Morgan, Lewis H.: Az ősi társadalom. Bp., 1961. 31-32. 386