A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - SZUHAY Péter: A magyarországi parasztság életmódjának változása 1945-től napjainkig

ételre, italra, zenekarra költött összegek nagyságát. A résztvevő vendégek ugyanakkor szintén befektetőnek számítanak. Ajándékukat ugyanis gyermekük esküvője során kamatostul, egy összegben kapják vissza. Az emberi élet fordulói közül a lakodalom népessége ellenére a temetés a legnyitottabb „ünnepe" a helyi társadalomnak. Legjelentősebb változások talán éppen a temetés szokásrendjében történtek. A két világháború közötti modellben a halottat még egykori házától temették. Itt ravatalozták fel, s temetése napjáig itt búcsúztak el tőle, itt virrasztottak fölötte, és itt siratták el hozzátartozói, rokonai, ismerősei. A sírt jobbára rokonai ásták ki. A temetés az egyházi szertartás keretei között zajlott. Az elföldelést rendszerint halotti tor, ebéd vagy vacsora követte. Ebben a rendszerben az élet és a halál mozzanatai épültek egybe, az élők közvetlen élhették át a gyászt, a temetéssel kapcsolatos „élményeket". A halál minden személyre kiterjedő személyes ügynek, s rendkívülisége mellett is természetesnek számított. Az ezzel ellentétes tendencia korszakunkban, először a nagyobb és jobb infrastruktúrával rendelkező településeken kezdődött. A halottas házak megépítése, a temetői munkások alkalmazása, az egyre gyakoribb kórházi halál, a halált és a temetést egyre inkább eltolja az emberek mindennapi józan tudatától, s egyre inkább megbomlik az élet és a halál szemléletének egységes „filozófiai" képlete. Az emberi élet periodikus ünnepei közül a korábbi modellben szinte csak a névnapnak volt jelentősége. Ez az alkalom a mai napig megmaradt a közösségi köszöntések terepének. Megmaradt olyan alkalomnak, amikor az egymással rokonsági viszonyban levőkön túl a barátok, a szomszédok is összejárnak. A születésnap, főleg a városi minták nyomán, korszakunkban válik népszerű ünneppé, főleg a szűkebb családi körben. Ez az alkalom egy új ajándékozási lehetőséggé vált. A házassági évforduló ünneplése hasonló gyökerekre vezethető vissza. Itt elsősorban a szülők leszármazottai, tehát gyermekei és unokái, és csak másodsorban oldalági rokonai, azaz testvérei jönnek össze ezen alkalmon. Jelentősége elsősorban azokban a családokban nagy, ahol a család egy része elköltözött a faluból, így e megemlékezés olyan alkalmat teremt, amikor az egymástól távol kerültek „rituálisan" találkozhatnak. Az ünnepek rendszere vizsgált korszakunk második felétől a minőségileg javuló életet magyarázzák. Sajátos módon azonban a társadalom két világháború közötti időszakától eltérően az ünnepek során nem annyira a társadalmi csoportokhoz való tartozást, hanem alapvetően - mint a klasszikus feudális modellben - a rokonsághoz való erőteljes kötődést példázzák. Egy korábbi polgári modellt az ünnepek rendszerében továbbra is egy feudális modell vált fel. Összegzés Tanulmányom az 1945 utáni időszakot több korszakra bontva azt állítja, hogy a kulturális szokások és az életmód a politikai, hatalmi és a mindenkori uralkodóréteg ideológiai premisszáitól és az általa biztosított jogokból következik. A két háború közötti időszakhoz képest, amikor a falusi társadalom már elég differenciált volt, az (agrárproletárság mellett kialakult egy masszív paraszt-polgári, árutermelő réteg, vagyis a hazai falusi, paraszti társadalomban egymás mellett többféle mentalitás és kulturális viselkedés volt fellelhető) a háború, illetve a háború utáni évektől egészen a hatvanas évek első feléig homogenizálták a paraszti társadalmat. Lényegében az elszegényedés, a beszolgáltatás és az osztályharc következtében újból megfigyelhetjük az archaikus piacról kivonuló, vegyes gazdaságot működtető, önellátásra törekvő parasztok alakját, ami azt is jelenti, hogy míg a két háború között 368