A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - SZUHAY Péter: A magyarországi parasztság életmódjának változása 1945-től napjainkig

Vagyis a tejleadás teljes kiépülésével és a bolti választék bővülésével lehetőség nyílt ezen korábbi önellátás feladására. Eddig az időpontig - részben húst pótlóan is sok tejterméket, főleg vajat, tejfölt, túrót fogyasztottak, amit otthon készítettek el, viszont tejet alig ittak. Ettől kezdve egyre inkább sajt- és tej fogyasztókká válnak az emberek, s ugyanakkor kevesebb tejes, illetve tejtermékes ételt készítenek. A gabonafélék lisztjéből készült ételek sorában először talán máig is a legfontosabb táplálékunkat, a kenyeret kell említeni. A 60-as évek elejéig lényegében mindenhol, és a 60-as évek végéig az elmaradottabb területeken még házilag készítették. A bolti kenyérre való áttérés azonban némi nehézséggel járt: egyrészt a népesség korábbi fizetőképtelensége, a bolti ellátás akadozása és a bizalmatlanság a pékséggel szemben. Végül is az, hogy a kenyeret nem házilag készítették, nagy energiákat szabadított fel. Addig ugyanis hetente egyszer, egyszerre több kenyeret sütöttek. A dagasztás, s maga a sütés félnapos munkát vett igénybe. A háború utáni ínséges esztendőkben a búzaliszt mellett kukoricalisztet, krumplit is beledagasztottak a kenyértésztába. Ettől eltekintve a kenyér korábbi regionális változatai eltűntek, az 50-es években mindenhol az alföldi típusú, nagy, kerek kenyeret sütötték. A kenyér ma is rendkívül kedvelt eledel, s már elérkeztünk oda, hogy az emberek mintegy tobzódnak benne. Főleg ott ahol jószágot is tartanak, szinte csak a friss kenyeret eszik meg. A kenyér, miként a húsfogyasztás is, egyféle jólét szimbóluma lett. A falusi népesség a kenyér mellett igen kedveli a tésztaféléket is. A húslevest vastagon telerakják tésztával, s szeretik a különféle ízesítésű főtt tésztákat is. A tésztát a mai napig szinte minden háztartásban maguk készítik az asszonyok, s ritka, hogy bolti tésztával főznek. Több vidéken is napjainkig fennmaradt a közös levestészta-készítés - a csigacsinálás - gyakorlata. A kelt és sütött tészták szinte teljesen eltűntek a falusi konyháról. Ezek fogyasztását először a lakodalmakban szorították ki a sütemények és torták, majd a legtöbb ünnepi alkalomkor is átvették helyüket. A kelt tészták második lépésben a hétköznapi fogyasztásból is kimaradtak. Ennek oka egyfelől ezeknek, mint szegényes ételeknek megítélése - eddig étkezési fogásként ették -, másfelől a nők tömeges munkába áramlása - hisz ezek munkaigényes eledelek voltak. A kelt tészták világában tájilag eltérő változatok alakultak ki. A helyükbe lépő torták és sütemények azonban, úgy tűnik, egységesítik a falut. Itt leginkább időbeli divathullámzásokat tapasztalhatunk. Az újításnak, a mintakövetésnek és a kreativitásnak végtelen terepéül kínálkozik a 60-as évek vége óta egyre általánosabbá váló süteménykultusz. A krumpli- és babfogyasztás mértéke nem csökkent az elmúlt évtizedek során, használatukhoz nem tapadt az ínség vagy szegénység eledelképzete. A káposzta, mint korábbi népeledel is megőrizte népszerűségét, jóllehet, kevesebbet fogyasztanak belőle, mint a 60-as évek előtt. Káposztasavanyítás gyakorlata ez idáig szinte mindenhol általános volt, ettől kezdve azonban az önellátásnak erről a területéről egyre több helyen lemondtak. A töltött káposzta, mint „az ételek királya" továbbra is a legfontosabb ünnepi alkalmak főfogása, fénypontja. A falusiak a házilag termelt zöldségeiket főleg levesekben főzik meg. A korábbi időszakokkal ellentétben egyre kevesebb főzeléket készítenek, ezek fogyasztása korábban a szegénység fogalmához társult, s mai napig sem vette fel a modern táplálkozás jelentését. Paprikát és paradicsomot viszont egyre többet fogyasztanak. A zöldségfélék tartósításánál szintén meg kell említeni a hűtőláda egyre terjedő használatát, mellyel az év bármely szakaszában primőrt lehet az asztalra varázsolni. A süteményekhez hasonlóan a befőttek és savanyúk készítése a hazai konyhaművészet kitüntetett tevékenységévé vált. A gyümölcsfogyasztás mellett így jelen356