A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - SZUHAY Péter: A magyarországi parasztság életmódjának változása 1945-től napjainkig

a parasztság mindennapjait sokkal inkább a falura, az egykori mezővárosra vonatkoztatva tárgyaljuk. Ennek kapcsán fontos kérdésként merült fel, hogy a falusi és a városi társadalom kultúrája és életmódja az elmúlt évtizedekben inkább egymáshoz közeledik, avagy egymástól távolodik, vagy netalán a kettő közötti távolság a korábbi időszakéval azonos. Kétségtelen, hogy számos kulturális intézmény - mint az állami, politikai szféra által szervezett társadalmi jelenség - egyszerre megjelenik mind a két településtípuson, és az is kétségtelen, hogy a társadalmi kis csoportok, a háztartás, a család szintjén megjelenő kulturális szokások először a városi közegben válnak népszerűvé, s mindennapi használatuk, innen terjed el a falura. A társadalmi munkamegosztásból következően általában a város az újítás, a modernizáció terepe, míg a falu a mintakövető. A mintakövetés mellett azonban a falu természetszerűen hosszabb időn keresztül őriz meg korábbi kulturális elemeket, társadalmi szokásokat. Ez a magatartás azonban nem szükségszerűen jelent konzervativizmust, hanem azt a jelenséget takarja, hogy egyes kulturális intézmények és szokások élettartama hosszabb, több generációt „szolgál" ki. A városon a társadalmi csoportok életében a divatok, egyes kulturális szokások rövidebb életűek, s következésképpen azonos időszakon belül több változás érhető tetten. A falun élő népesség hagyományos magatartása azt jelenti, hogy egy-egy jelenség egyfelől általános érvényűvé válik, másfelől hosszabb életűvé lesz. A két településtípus életében tehát megfigyelhetünk időbeni különbségeket és számtalan azonosságot is. Mivel azonban a falusi életforma ökológiai helyzeténél fogva, településszerkezetéből: a ház, a telek, az udvar és a kert adta sajátosságából következően és a közösség erős ellenőrzése miatt továbbra is erősebben áll szemben a várossal, mint amennyi azonossági pontot alakított ki vele. Ebből következik, hogy a falusi kultúra nem szűnik meg. A falusi társadalom önmeghatározásában a falusi és a paraszt továbbra is egymáshoz közel álló fogalmakat jelentenek (egyes helyeken talán azonosságot is) és a fogalomnak elsődlegesen az életforma, az életminőség azonossága ad tartalmat. Az elmúlt évtizedek magyarországi falusi, egykori mezővárosi társadalma erős regionális különbségeket mutatott és mutat ma is. Ezen erős regionális tagolódásnak egyfelől mélyreható történeti gyökerei vannak - a mezőgazdasági árutermelésbe való bekapcsolódás, a földek mennyisége és minősége, a termesztett növények és tenyésztett állatok konvertálhatósága - másfelől a XIX. század második felének iparosodásából következik - a centrum/periféria elv gyakorlati megvalósulásából. Korszakunkra az átlagos területeknél fejlettebbnek minősíthető pl. Észak-Dunántúl - tehát Győr-Sopron, Komárom, Veszprém megye iparosodott területe -, az átlagosnál elmaradottabb Északkelet-Magyarország - tehát az egykori Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár megye területe - e két régió státusa az elmúlt 40 év során nem változott. Az Északi-középhegység nyugati területének kulturális színvonala - tehát Nógrád, Heves, s a történeti Borsod megye - az elmúlt évtizedekben erősen emelkedett, korábbi hátrányait jócskán ledolgozva erőteljes fogyasztói kultúrát alakított ki. Ezzel szemben az egykor módos Dél-Dunántúl nagy része - tehát Zala, Somogy, Baranya megye területe - fejlődésében megtorpant. Hasonló mondható el a Tiszántúlról is, míg a Duna-Tisza köze nagyjából azonos szinten mozog, mint a korábbi évtizedekben. Látható, hogy egyfelől az iparilag fejlett területeken és a nagyobb városok körzetében ott, ahol a falusi népesség jól kereső állásban helyezkedett el és ahol mezőgazdasági árutermeléssel - elsősorban zöldség-, gyümölcstermesztéssel foglalkozik, ott a régió egésze előnyös helyzetbe került, míg az ipari centrumoktól távoli területek, ahol sem a népesség foglalkoztatása nem megoldott, sem az árutermelésnek nincsenek meg „ipari felvásárlói", ott hátrányos helyzetbe kerülnek a régiók. Természetesen egyes nagyobb régiókon belül nem szükségszerűen egyformák 346