A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - SZUHAY Péter: A magyarországi parasztság életmódjának változása 1945-től napjainkig

A MAGYARORSZÁGI PARASZTSÁG ÉLETMÓDJÁNAK VÁLTOZÁSA 1945-TŐL NAPJAINKIG SZUHAY PÉTER Elöljáróban Ezt a tanulmányt egy tervezett, ám mind a mai napig meg nem jelent agrártörténeti kézikönyv számára írtam még 1988-ban. Evekig bizonytalan volt, azonban mára már kiderült, nem is kerül napvilágra e kézikönyv. Úgy ítéltem, érdemes az abba írt rövid szöveget önállóan is közreadni a többi tanulmánytól függetlenül, melyek összességükben kiadták volna a II. világháborút követő közel fél évszázad több szempontú - demográfiai, szociológiai, agrártörténeti és néprajzi - megközelítésű rendszerét. Tanulmányom nem annyira összegző, mint inkább problémafelvető. Nem konkrét műveket és szövegeket citáló, mint inkább a társadalmi és kulturális változásokat általában elősoroló esszé. A források és irodalom a tervezett kézikönyv különböző tanulmányainak, illetve fejezeteinek végén egységesen szerepelt volna. E próbálkozás egy olyan szerző vállalkozása, aki a jelen kor falusi, egykori mezővárosi társadalmának életét, társadalmi viszonyait néprajzi és antropológiai eszközökkel továbbra is leírhatónak gondolja, s módszertanilag fontosnak tartja a jelenkor pontos dokumentálását. 1945 után már a korábbi időszaknál is erőteljesebben különbözik a falusi, illetve mezővárosi lakos a szigorúan foglalkozási értelemben vett paraszttól. E településtípusokat egyre kevésbé lakja tisztán mezőgazdaságból élő népesség, mezőgazdaságban dolgozó családfő és annak családja. Ez különösen az 50-es évek elejétől, majd a mezőgazdaság szocialista átszerveződése utáni időszakban mondható el. Noha a 60-as évekre a keresők több mint fele már nem mezőgazdasági főfoglalkozású, a falu, illetve a mezőváros kulturális homogenitásából számtalan elem fennmaradt, s az e településeken élő népesség alapvetően a vonatkoztatási csoportnak lokális elemét tartotta elsődlegesnek, és a foglalkozási hovatartozás ennek alárendeltje maradt. A tényleges társadalmi rétegződést e településtípusokon belül sokkal inkább a vagyoni helyzet, a kulturális szokások rendszere, azok hasonlósága adta. Egyfelől az itt élő népesség majd minden tagja - még az ipari munkásság is - szoros kapcsolatban áll a mezőgazdasággal, másfelől a társadalom egyes tagjai szorosan kapcsolódnak a vegyes foglalkozású családokhoz, rokonsági rendszerekhez. Az elmúlt több mint négy évtized során a települések továbbra is olyan erős közösséget jelentenek, hogy a benne élő foglalkozási csoportok közelebb állnak egymáshoz, mint a velük azonos foglalkozási csoportba tartozó városi társaikhoz. A falusi, egykori mezővárosi közösségek továbbra is erős ellenőrzést gyakorolnak tagjaik fölött, illetve a társadalom tagjai mintegy önként alávetik magukat egyfajta lokális, regionális köznormának. Ezekből a megfontolásokból következően a parasztság életmódját, életformáját, 345