A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - BORSOS Balázs: A bodrogközi települések földrajzi és területhasznosítási típusai a XIX. század közepén

laszt el. Egy-két ér, holtágmaradvány itt is van a szántók között, vagyis ez a part nem olyan magas és emiatt a „Bodrog, mellynek bal partján fekszik (Szomotor), áradásaival gyakran kártcsinál."

22 Vécs határának a süllyedek felé eső része már rét, de a falu és a süllyedek közti terület is igen változatos, a nagyobb szántótagokat legelők, erdőrészek választják el. Mivel a parti szántókat a Bodrog veszélyezteti, a süllyedőkbe eső részen megjelennek a kiemelkedő hátakhoz kötött szántók is, különösen Szomotor keleti határában (Szénáshomok, de főleg Katushomok, ahol a Hosszúrétre jellemző felül szántó, oldalt rét tagolás is megfigyelhető). 5. csoport. Ide tartozik Zétény és Boly kivételével a Tice és a Latorca közé eső valamennyi település (Kaponya, Lelesz, Lelesz-Polyán, Szolnocska és a TiceBodrogzugban Szentmária), a Tice bal partjáról az egymással szomszédos Véke, Szinyér és Rad, valamint Szög és Nagykövesd. Az első négy falu határa igen hasonlít egymásra, azzal a különbséggel, hogy Lelesz kivételével egyik sem települt közvetlenül a Tice partjára. Általában jellemző, hogy a partos, illetve homokdombos Tice mentén vannak a szántók, amelyek a domborzatnak megfelelően ki-kinyúlnak észak felé a rétövbe. A rétövet a Latorcáig tartó széles erdősáv zárja le. A Csiz-ér parti Kaponya határa az 1858-as tagosítási térképen az erdők alatt ér véget, holott Vályi A. még azt írta: „Erdője tölgyes jó makk termű."

23 Itt az első nyomásba eső szántók egy tagban vannak, míg a második nyomásé a falutól keletre sorakozó homokdombok tetején elnyúlva, amelyek között még tavakat is találunk. A két nyomás a falu alatti „pázsitot", vagyis a legelőt zárja körbe. A keleti határnál levő különálló homokdomb, a Molyva is szántó. A Kaponyán hiányzó erdő a szomszédos Lelesz birtokába kerülhetett, az 1865ös tagosítási térképről ugyan lemaradt, de kikövetkeztethető részen. Lelesz határában a Tice igencsak kanyarog; elhagyott holtmedrei gyakran szélesebbek, mint a főág. Ennek ellenére a Tice mentén a domború parti réteket (amelyek itt szinte példatárba illő szabályossággal minden domború parton megjelennek), és a kiszáradt tóból lett legelőket leszámítva csak szántóval találkozunk. A határ középső részén a várostól északra már csak hatalmas legelőket és réteket találunk, amelyek között elszórva egy nagyobb (Füzerő) és számtalan apróbb homokdomb található szántóval a tetején. A mélyebben fekvő erdőt rengeteg ér szabdalja, amelyek egymással és a Latorcával is összeköttetésben vannak. Lelesz-Polyán „határja ollyan, mint Leleszé",

24 csak ismételni tudnánk az előbbi leírást. Szolnocska határa pedig a fentiektől abban különbözik, hogy a keskeny határban a Tice menti szántókat hamar követi a rétsáv és a kataszteri térkép készítése idejére (1851) a Latorca menti erdőket már kiirtották, s éppen legelőként használták. Szentmária határát ezzel szemben 1852-ben (és később is) főleg erdő alkotta és a Tice-part itt, a Bodrog közelében nem lehetett olyan magas: a rét és szántótáblák holtágakkal váltakoztak. A Tice bal parti községek határa a fentieknek szinte a folyóra, mint szimmetriasíkra vonatkoztatott tükörképe, azzal a különbséggel, hogy itt délen hiányzik a széles erdősáv. Véke déli határában azonban a rétben még vannak a kiemeltebb helyeken szántófoltok és a falu alatti homokon szőlőskert is, Szinyéren pedig a hosszan elnyúló szántók a határ déli részén levő homokdombokon folytatódnak, míg körülöttük erdő és rét van. 22 Fényes E., 1837. III. 418. 23 Vályi A., 1799. II. 284. 24 Vályi A., 1799. III. 109. 321