A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - BORSOS Balázs: A bodrogközi települések földrajzi és területhasznosítási típusai a XIX. század közepén

Rad teljesen beleépült a Tice egy zugába, s emiatt a falu kettéosztódott, a keskeny és alacsonyabb nyakon található községi legelőtől dél felé települt a helység másik része. A szántóöv itt egy-két tó és rét közbeékelődésével egészen a déli határig tart; csak itt vannak vizes rétek. A szántóövben és a rétek közt egyaránt homokdombok emelkednek, amelyek a rétek közt is szántók maradtak. A Radhoz tartozó Körtvélyespusztán a Ticét eddig keskenyen kísérő rétsáv kiszélesedik és itt szántó már csak a homokdombok tetején található. Bély határa a fenti három helységéhez igen hasonlatos, csak itt nem a Tice, hanem a Karcsa mentén vagyunk. A falu nem közvetlenül a partra települt, ott, a Bélynél még nem igazán határozott medrű Karcsa mentén az úrbéri térképen (1857) legelők találhatók, s csak ez és a helység közt van a szántóöv. A kataszteri felméréskor készült birtokvázlaton (1854) az egész területet szántónak vették, s Vályi A. is azt írja: „... elegendő legelője nintsen..."

25 Dél fele a Szőlőhomok után következnek a rétek. A szántót számtalan tó tarkítja, de csak a községtől délre levők közül néhánynak a partját keríti rét. Az egész határra a dombok és tavak szabálytalan együttese jellemző. Szög, akárcsak Rad, egy folyó (a Bodrog) zugába települt, de nem a domború partra, hanem a nyakra. Körülötte nincsenek is szántók, azok a Bodrog magasabb homorú partján húzódnak végig, a zug alacsonyabb partját erdő fedi. Nagykövesd a többi helységtől igen különbözik. A Bakhegy keleti lankáit szőlők fedik, „(mely) középszerű bort terem",

26 lábánál, illetve a falu északi határrészében sorakoznak a szántók és a rétek egymást váltó, szabályos tagokban. Csak a Helmeci-dombság irányába eső süllyedek felé jelenik meg a magasság szerinti övezetesség. Itt a faluhoz közelebb, illetve a Karcsa magasabb partján vannak a szántók, a közbül eső részt középütt erdők, északon és délen rétek és egy kisebb legelő tölti ki. 6. csoport. Ide a Karcsa felső folyása (Dámóc, Kisdobra, Kisgéres, Perbenyik) és alsó folyása menti helységek (Karcsa, Karos és kissé messzebb Luka), valamint a Tice menti Zétény és a Helmeci-dombság keleti peremén ülő Szentes tartozik. Dámóc a rozvágyi dombok és a Karcsa mente falvai közti átmenet. A többiektől eltérően egy K-Ny-i dombon található és ilyen irányúak a középső rész szántói is. Északon szabályos tagokban váltják egymást a szántók és rétek, míg a határ déli felén, amely a Ludas réthez van közel, a többi itteni faluhoz hasonlóan É-D-i homokdombokhoz kötődnek a szántók, amelyek kiemelkednek az itt még kevésbé vizenyős rétből. Perbenyik települése még szintén a rozvágyi dombokhoz kapcsolódik, de a déli fertály rétjeiből már csak két nagyobb homokdomb emelkedik ki, és a falu környékén is főleg rétek vannak. A határ északi része ellenben a Karcsa olykor igen tekervényes kanyarulatai között is, magasabban fekvő terület lévén egyedül, szántóként műveltetik. Kisdobra a Karcsa vize mentén fekszik és emiatt a falu környéke a szántó, amely egy, a falu alatti legelőn túl a folyó másik partján is folytatódik. Perbenyik középső, és Dámóc északi rétjei mellett található rétjei mélyedéseit sok tó ékesíti. A Karcsa két partján fekvő Kisgéres (az egyetlen olyan falu a Bodrogközben, amely egy folyó mindkét oldalára települt) a fentiektől abban különbözik, hogy a Karcsa menti szántóövtől messzebbre nem rét, hanem az eredeti növénytakaró maradványát képviselő Gyakar erdő, illetve a helmeci hegyet ölelő erdőtakaró találha25 Vályi A., 1796. I. 170. 26 Vályi A, 1799. II. 448. 322