A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - BORSOS Balázs: A bodrogközi települések földrajzi és területhasznosítási típusai a XIX. század közepén

(amelynek léte szintén a Tisza itteni, szeszélyes pályájára utal). A két falu közti parton, falutól a morotva homorú partja mentén egészen a záhonyi határt képező holtág szintén homorú partjáig és ettől észak felé helyezkednek el a szántók, amelyeket csak egy-két helyen vált fel rét. A vízjárta ártér nagyobb része még erdő, csak a faluhoz közeli tavak közt lelhetők föl rétek, illetve szorosan a Tisza partján húzódik egy keskeny rétcsík, amely viszont a gyümölcsösként hasznosított Tiszakert. Noha a Tiszától távolabb van, ugyanez a szerkezet jellemzi Ágcsernyőt is. A saját határának szinte mértani közepén található falutól keletre, a Tisza holtága felé sorakoznak széles csíkban a rétek, s rajtuk túl az erdő. A másik irányban, a Bodrogköz belseje felé egységesen szántó az egész határ, amelyet csak kisebb erek, egy-egy régi Tice-holtágból keletkezett keskeny, görbe tó, illetve azok kiszáradása után kaszálóként használt hasonló alakú vízfenék, valamint a falu kenderföldje és a szántók közt egy kisebb rét szakít meg. A fentiekhez hasonlít Bácska határa is, azzal a különbséggel, hogy itt a jóval kisebb vízhozamú Latorca folyik a határ keskeny, távoli, északi végén, s emiatt a rétek, illetve a folyómenti erdők kisebb területet foglalnak el, s a határ legjelentősebb részét a falu körül legyezőszerűen szétterülő nagy szántók alkotják. Azt, hogy a Tice, illetve a környező tavak kisebb veszélyt jelentenek a feltöltött magasabb részen zajló földművelésre, jelzi, hogy a tavakat nem veszik körül rétcsíkok, hanem rögtön a szántók következnek, csak a Tice mentén van a falu közelében egy keskeny rétcsík. Az alacsonyabb fekvést és ezért a vízelárasztás veszélyét a szántók osztályba sorolásánál vették csak figyelembe, ahogy az 1841. július 5-i határbejáráson írták: „1. Nagy Szálas dűlő, mind azért, mivel a helységhez közelebb van, mind pedig a kiázásttól ment lső osztályúnak (...) a helmeczi járó nevű dűlő mind messzesége, mind aljasabb fekvése miatt 2ik osztályúnak, 5. A Dinnyés homok mind biztossága, mind könnyű művelhetése miatt lső osztályúnak, (...) 17. A Bélyi út mentébe levő Tábla víz állásos volta miatt 2ik osztályúnak találtatott." Mivel Bácska szántónak bőviben volt, ha a vízveszély igen nagy lett volna, a II—III. osztályú földeket meghagyhatták volna rétnek. A magasabb fekvés sem volt azonban biztosítéka az I. osztályba sorolásnak: „...mivel a barázdák a földek hátas volta miatt a nagyobb esőzések idején ki áznak 2ik osztályúaknak (találtattak)".

21 A Tice menti Boly határa, Ágcsernyő és Bácska tulajdonságait egyesítve a Tice menti falvak jellemzőit is magán viseli. Közvetlenül a Tice igen kanyargós partján, a domború, épülő részeken egy vékony rétcsík választja el a szántókat a folyótól, a homorú partokon viszont közvetlenül a víz után következik a szántók sávja, a folyó jobb és bal partján egyaránt. A bal parton levő tavakat itt sem kíséri rétöv. A jobb parti falutól, a Latorca felé eső mélyebb részek előbb egy nem túl széles csíkban rétként, majd a Latorca partján erdőként használtatnak. Pálfölde a Bodrogtól nem messze, a Tice domború szögébe települt, s határát nem annyira a vízviszonyok, mint inkább a tábláknak a falutól való távolsága határozza meg. A falu alatt egymás mellett van egy erdő és egy szántórész, majd egy szántóöv következik. A másik erdőrész és a falu rétjei a határ távolabbi részén vannak, s hogy itt van a rét, azt az is befolyásolhatta, hogy e terület már közelebb fekszik a Helmeci-dombság és a Tarbucka közti süllyedékhez. Újlak, Vécs és Szomotor határa igen hasonlít egymáshoz. Jellemző rájuk az aránylag széles Bodrog menti szántóöv, amelyeket a domború partokon, a folyótól Vécsnél keskeny, a másik két település határában szélesebb rét vagy legelőrész vá21 B.-A.-Z. Megyei Fióklevéltár, Sátoraljaújhely. VII. 2/c. 4. 320