A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - BORSOS Balázs: A bodrogközi települések földrajzi és területhasznosítási típusai a XIX. század közepén

ható alacsonyabb részei. A határ északi felébe eső nádasban itt is vannak „szántó tetejű - rét oldalú" homokdombok (Gorsóhomok-Nagycigánd, Korong-Kiscigánd) és vannak a csak kaszálónak használható, a nádasból, gyékényesből kiemelkedő lápok (Nagyláp, Felégerláp-Nagycigánd). Kiscigánd körül egy érrel elválasztott kettős korongcikkelyben helyezkednek el a szántók a parton, ettől a nádas felé eső mélyebb területen a kaszálók, köztük kis szántófoltokkal. A falutól messze eső magasabb részek a parton mind szántóként hasznosulnak, csak a szabálytalan alakú, mélyebb földek kaszálóként. A két Cigándot északról határoló Kis- és Nagyrozvágy északi felén a Karcsa mentére jellemző nagyobb tagú szántók, erdők, a déli felén a Hosszúrétre jellemző megnyúlt homokdombokon levő szántók és rétek találhatók. Mindkét falu a magasabb Karcsapart kiugró nyúlványán ül, amelyeket már a mocsár környékezi. Nagyrozvágy határában a halászó víz „... egy Paloktsa nevezetű nagy tó, melly hallal bővelkedik;"

19 környékén nagyobb kaszáló- és legelőfoltok is találhatók, de ezek szabálytalan alakja a mocsárból kevésbé emelkedik ki. A szomszédos Pacin határa „... száraz esztendőben mindent megterem, szénával bővelkednek, de többnyire széles sását terem réttyek, tölgyes erdőjét a víz rongálja."

20 Ennek oka pedig az lehet, hogy a Karcsa partja a valószínűleg itt már lecsökkent hordalék-utánpótlás miatt nem olyan magas, és a természetes kiszakadások vagy mesterséges átvágások miatt vize ki-kiszalad a környező területre. A Karcsa mentén tehát nem olyan egységes a szántótagok helyzete, alakjuk is szabálytalan, legtöbbször már itt is É-D-i irányban megnyúltak, gyakran rétekkel váltakoznak, s a bizonytalan művelési helyzet miatt a folyó igen kanyargó partját kísérő erdők közül is több maradt meg a múlt század közepéig. A határ déli részére, mint mindenütt a Hosszúréten az É-D-i homokdombok szántói, kaszálói jellemzőek, de Nagyrozvágy határához hasonlóan itt is vannak nagyobb szabálytalan rétfoltok a mocsárban. 4. csoport. Két, földrajzilag igen elkülönülő faluegyüttes tartozik ide. Valamennyi településre jellemző, hogy igen kanyargós folyószakaszok mentén helyezkedik el: Kis- és Nagytárkány a Tisza, Agcsernyő és Bácska, valamint Boly a Tice, Pálfölde, Szomotor, Újlak és Vécs a Bodrog felső folyásánál. A két Tárkány környékén szakad ki a Tice a Tiszából. Itt a folyó mentét nem a magasabb part, inkább a holtágak és tavak, vizek világa jellemzi, s a belső, az Agcsernyő és Bácska felé eső, a Tice által már feltöltött részek a magasabbak és ezért a szántók hordozói. Ez a föltöltött magasabb síkság meghatározza a Tisza útvonalát is, de ezen (a szemközti, szabolcsi magasabb part által is) szűkre szabott mozgástérben a folyó pályája sokkal „lengedezőbb", amit a számos holtág is bizonyít. Nagytárkány a Tisza mente kevés homorú magaspartja egyikére települt, de tőle délre a tavakkal, holtágakkal behálózott ártér a folyóhoz közelebb erdőként, attól távolabb rétként és (Nagykert néven) ártéri kertként hasznosul. A falu körül félholdban, s egészen az északi határig szabályos alaprajzú szántók húzódnak, nyugat felé azonban, ahol az értöredékekből később a Karcsa vize áll össze egy-egy kisebb, de a legtávolabbi sarkokban is fellelhető szántófolton kívül csak réteket találunk. Ugyanez érvényes, csak még szabályosabb elrendezésben Kistárkányra. A község a Nagytárkányhoz közeli magasabb partrészre települt, egy morotva mellé 19 Vályi A., 1799. III. 212. 20 Vályi A., 1799. III. 1. 319