A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - BORSOS Balázs: A bodrogközi települések földrajzi és területhasznosítási típusai a XIX. század közepén

bői származó tagosítási térkép jól mutatja a földmérők nehézségeit is, hogy ezeken a szabálytalan hosszúkás foltokon mindenkinek egyforma minőségű részt mérjenek ki. A problémát végül úgy oldották meg, hogy egyik megnyúlt földdarabot hosszában, másikat keresztben parcelláztak fel. A határ északi része már nem hosszúkás homokgerinceket, hanem a Karcsa mentére jellemző, nagyobb, magasabb térszínek nagyobb szántó- és rétfoltját mutatja (Hosszúföld). Ricse és Semjén nemcsak a számítógép, Vályi András szerint is igen hasonlít egymásra. Azt is mondja róluk, hogy lakosaik „ábrahámi életet" élnek.

17 Sárkánypuszta fő része, az Őrhegy szélesebb homokdomb, ezért itt a szántók és az azokat körülvevő legelők alakja sem oly megnyúlt, csak a széleken vannak kisebb kiugrások. Láca is átmenetet képez a Karcsa mente falvai felé. A Pocsola láp dombjára települt helység körül és tőle délre még szabálytalan alakú homokdombokon vannak a megművelt részek, míg az északi részen levő legelő és szántó jóval szabályosabb. 3. csoport. A közvetlenül a Tisza mentére települt három hosszúréti falu (Kis-, Nagycigánd, Karád) és a Hosszúrét északkeleti felének falvai (Kis-, Nagyrozvágy, Pacin) tartoznak ide. Az első hármat Vályi is egymáshoz hasonló határúnak tartja. Érdemes megjegyezni, hogy az egész Bodrogközben Vályi csak a bodrogzugi és itteni 3-3 falu, valamint Szentmária és Luka földjeit mondja nagyon vízjártának vagy rosszabbnak, a többi 44 (mert Leányvárt kihagyta) határát általában dicséri. Tehát a teljes területre vonatkoztatott, gabonát nem ismerő bodrogközi vízi világ képe már csak ez egy korabeli forrás alapján is átértékelésre szorul. Karádra azonban igaz: „(Luka és Karád közt) tiszta nádas és gyékényes tók, s járhatatlan sok ingadozó lápok vágynak, őszi vetése semmi sints, mivel szántó földgyei tavaká váltak, tavaszi kevés, kaszállójok tsátés helyeken bőven vagyon, a kenyérnek megszerzésére való földeket N. Szabolcs Vármegyében szokták bérlelni, a marha tenyésztést szeretik..."

18 Karád lakosai azonban óriási kiterjedésű határuk minden lehető részét megpróbálták művelésbe vonni. Akárcsak a többi, a Hosszúrétbe benyúló határú falu esetében, itt is az összes apró, de kicsit is kiemelkedő rész teteje szántó, oldala kaszáló, s ilyennel, különösen a három nagy tótól északra és a Szt. István Palástyától egy keletre nyúló övben számtalannal találkozunk. A szántók túlnyomó többsége azonban Karád határában is a folyóparti falu körül és a magasabb parton tömörül. Körülöttük a lejjebb fekvő részeken mind a Tisza, mind a láp felé terülnek el a kaszálók. A falu a határ nyugati sarkában, a folyópart domború kanyarulatában foglal helyet, a Tisza mentén, kelet felé ártéri ligeterdők húzódnak. Az erdő és a mocsár közti, még nem annyira mély részen széles sávban legelő található. A parti erdő és a legelő magasabb részein, egészen a cigándi határig akadnak kis szántófoltok, amelyek a valószínűleg magasabb cigándi partrészeken széles szántócsíkká változnak át. Nagy- és Kiscigánd összeépült helysége, amelyet egy volt ér vagy Tisza-ág választott el egymástól a magasabb partokon és az övzátonyok kiemelkedő részén települt. A Tisza menti alacsonyabb árteret az 1836-os tagososítási térképen még erdő borítja, amely az 1864-ben készülten már nincs feltüntetve; helyét legelő, kaszáló, illetve szántófoltok foglalták el. A szántók még az átvágott Tiszán túlra került szögekben is megjelentek (Ligetszög, Orsószög): az ártéri erdőt hamarabb lehetett szántóvá alakítani, mint a Hosszúrét mocsarait. A Tisza menti legelőben feltűnő tavak azonban jelzik, az övzátonynak és az ártérnek is voltak a művelésbe be nem von17 Vályi A., 1799. III. 197. és 252. Az ábrahámi élet valószínűleg egyrészt a kánaáni, másrészt az ősi szinonimája. 18 Vályi A., 1799. II. 228.