A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - BORSOS Balázs: A bodrogközi települések földrajzi és területhasznosítási típusai a XIX. század közepén

pusztulok, ezért egy-egy ilyen kanyarban legelő (Mogyorós), vagy keskeny rétcsík (Molnárfogás) található. Az Alsóbereckihez tartozó Agócpuszta már jobban hasonlít a Hosszúrét felé átmenetet képező Vajdácska határához. A szántók itt is a Bodroghoz közeli magasabb részeken találhatóak, de már nem annyira egy tagban, tavak, illetve a ligeterdő fogja őket körbe. Az erdővel borított rész itt is inkább a domború partokhoz kötődik, a homorú parthoz a szántó kiér. Vajdácska határán egyszerre láthatók a Bodrog mente és a Hosszúrét jellemzői. A Hosszúrétbe mélyen benyúló, keskeny É-D-i irányú terület északi részén a falu körül szinte egy tagban csoportosulnak a magasabb parti szántók, s ezeket a mocsár felé átmenetként veszik körbe a kaszálók. A mocsár a határ keleti részén mélyen benyúlik a kaszálók közé, de a szántók határát még nem éri el, az átmeneti rét-zóna - ha keskenyebben is -, de megmarad. A vajdácskái földszűkére jellemző, hogy a kaszáló peremén, sőt már bent a mocsárban levő apró homokdombok (pl. Kis Homok, Nyerges, Rókás, Janka) a falutól igen távol még szántóként műveltetnek. „... a vizektől néha soványíttatik földgye, szénája, réttye bőven van, halászó vizei és tsikászó helyei is vágynak" - jegyzi meg Vályi András.

15 A Ludas réti helységek közül Ricse és Leányvár hasonlít jobban egymásra. Mindkettő a Tisza mentén van, de nem a partra, hanem a Rozvágyi-dombok egy előretolt darabjára települt. Leányvár határa a mocsárba nem is nyúlik bele, csak Agárd felé vannak nádas rétjei. A határ nagy része ártéri erdő, a falunak is helyet adó homokháton sűrűsödik össze a legtöbb szántó, rét és legelő. Az erdőben levő É-D-i irányú tavak között kis kiemelkedő gorondokon vannak még szántók (Magasgorond, Báróhomok) és legelők (Szénásláz), de a falutól északra levő nádasréten és az erdőben is akadnak kis, rétnek jelzett tisztások, amelyek neve kert: Remetekert, Várkert, Demekert. A ricsei határ változatosabb, de egy jelentős része ennek is erdő. A falu aránylag kicsi homokdombra települt, ezért azok a szántók, amelyek a falu mellett vannak (s a könnyebb művelhetőség miatt vannak ilyenek) az alacsonyabb részen felgyülemlett vizek közé szorultak, s az egészet mocsár veszi körül: „E helységbe szárazon soha sem lehet bemenni: 400 v. 500 lépésnyi pallókon járnak a gyalog emberek; a marhák is három helyen úsztatva.

16 A falutól nyugatra levő, alig összefüggő homokhátsoron a magassági viszonyoknak megfelelően kaszálók ölelik körbe a szántókat. Általában a Ludas réthez közel eső, tehát az alacsonyabb mocsárban levő határrészre jellemző ez, míg a Tisza felé eső magasabb rész nagy kaszáló és legelőfoltokkal tarkított erdő. Kivétel itt is akad, pl. a Szőke gerind szántófoltja, vagy a határ keleti sarkában a Bábaláz. A Tisza mente itt is a kerteket jelenti, főleg a leányvári határhoz közeli sarokban (Tiszakert, Dernyikert). Az ártéri gyümölcsösöket szinte alig kellett gondozni, s az elárasztást is jobban bírták, mint a szántóföldi növények, ezért voltak a kertek ilyen messze a falutól. Láca, Semjén, valamint az utóbbihoz tartozó Sárkánypuszta határa tipikus hosszúréti jellemzőket mutat. Semjén olyan kicsi homokdombra települt, hogy ott szántó, rét már nem is fér el, azok az itt is É-D-i irányú homokdombok tetején, illetve oldalán vannak, melyeket a határ nagy részén mocsár vesz körül. Az 186415 Vályi A., 1799. III. 579. 16 Vályi A., 1799. III. 197. 317