A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - BORSOS Balázs: A bodrogközi települések földrajzi és területhasznosítási típusai a XIX. század közepén

meteorológiai, hidrográfiai és orográfiai, de legfőképpen a talajtani (pedológiai) tényezőkre kell a hangsúlyt helyezni. Olyan területen, ahol a vizek járása, helyzete és a tengerszint feletti magasság meghatározó szerepet játszik a gazdálkodás egyes típusai meglétének lehetőségében, számba kell venni a gazdálkodás központjának számító helység elhelyezkedését és településének struktúráját is, hiszen a gazdálkodás lehetőségét befolyásolhatja, hogy a falu folyó mentén, hegylábon, vagy esetleg homokgerincen található. A csoportosítást legszabatosabban matematikai módszerekkel végezhetjük el. A matematikai módszerek alkalmazásának a társadalomtudományokban megvan az a veszélye, hogy valós jelenségek absztrakt formában való modellezése helyett megmaradunk a pszeudomatematizáció szintjén, amikor csak a forma matematikai, a tárgy nem, s ez a jelenségek értelmezésében semmi hasznosat nem hoz, azon túl, hogy egy matematikai jelekkel leírt vélemény sokkal kevesebb papírt használ el, mint egy mondatokba öntött.

2 Mivel azonban az ilyen soktényezős elemzéseknek lényege éppen a tényezők közötti összefüggések felfedezése,

3 véleményem szerint egy kidolgozott matematikai modell használata az adatbázis feldolgozásában rávilágíthat annak új tulajdonságaira is, és olyan belső kapcsolatra is fény derülhet, amelyek más módszerekkel nem kerülnek napvilágra. Az ilyen vizsgálatokhoz nem feltétlenül szükséges a modell teljes matematikai hátterének ismerete, hanem csak alkalmazhatóságának lehetősége és korlátai. Az itt alkalmazott csoportosítási eljárás, a clusteranalízis azon alapszik, hogy a program egy falut az azt jellemző n-számú változó nagyságának megfelelően egy n-dimenziós koordinátarendszerben helyez el, s ezen a falvakat jellemző képzetes pontok egymástól való távolságát vizsgálja. Az egymáshoz legközelebb eső pontok kerülnek egy csoportba. Minél kisebb a clusterek száma, annál távolabbi (egymásra annál kevésbé hasonlító) pontok kerülnek egy csoportba. A clusteranalízist a Breiner László Gábor által kifejlesztett CA szoftver segítségével az ún. Ward-módszerrel végeztem el, amely ehhez a munkához azért használható jól, mert a kisebb, de az egymáshoz közelálló tagú clusterek kialakulásának kedvez, vagyis az egyes csoportok igen karakterisztikusak. A változók jellegzetessége miatt a feldolgozás előtt végre kellett hajtani az ún. standardizálást [ami azt jelenti, hogy az értékek átlaga 0, és az átlagtól való átlagos eltérés (a szórás) 1]. Erre azért volt szükség, hogy az analízis valamennyi változót egyforma mértékben vegye figyelembe, mert egyébként azok a változók, amelyek esetében az értékek jobban eltérnek egymástól, vagyis a különbségük nagy lehet, jobban befolyásolnák a végeredményt, mint a kevésbé nagy értékkülönbségűek. A mi esetünkben a talajtípusok, amelyek értéke a százalékos megoszlás miatt elméletileg 0-100 közé eshet (míg a többiek értéke min. 1-2, ill. max. 1-11 közé esik), túlságosan is rányomnák bélyegüket az eredményre, holott elméleti (a Bodrogköz mezőgazdasági lehetőségeit a többieknél jobban befolyásolják) és gyakorlati (így százalékosan jeleníthetők meg) megfontolások miatt így is 11 változóban szerepelnek. Az analízis az egyes pontok között ún. euklideszi távolságot (a koordinátakülönbség négyzete összegének négyzetgyökét) számol, ami a valós tényezők esetében alkalmazandó, tehát ebben az esetben is. Az analízisbe csak az 53 bodrogközi helység adatai kerültek, a 13 Bodrog jobb parti és a 4 Tisza bal parti helység, amelyeknek határa átnyúlik a Bodrogközbe, külön (kontroll)csoportot alkot. Az egyes változókategóriákban a szereplő falvak érté2 De Meur G, 1986. XIII-XIV. 3 Bemard, H. R., 1988. 419. 309