A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - CSÍKI Tamás: A miskolci zsidóság térfoglalása és az izraelita nagypolgárság a dualizmus évtizedeiben

kisipari keretekből és méretekből indulva (ami legtöbbször egyúttal családi vállalat volt, hiszen rokonok alkották), igen rövid idő alatt a legmodernebb felszerelésekkel, gépekkel ellátott, prosperáló üzemmé fejlődött a múlt század végére, e század elejére. Sok esetben a családi színezetet megtartva, hiszen ha egy-egy vállalat részvénytársasági formát is öltött, azok vezetésében a családtagok továbbra is helyet kaptak. Persze az ilyen részvénytársaságok többségét sem tekinthetjük igazán nagyvállalatnak. A részvényeket viszonylag kis címletekben bocsátották ki (az említett cukorkagyár pl. 500 koronásokat, a gőztéglagyár 200 koronásokat stb.), s a részvényesek száma is pár száz körül mozgott csupán. így e vállalatokban a szerényebb vagyonú vállalkozók is tulajdonrészt nyerhettek. A vállalatokat többnyire meggazdagodott kereskedők hozták létre, így ezek közvetlen értékesítési, illetve kereskedelmi funkciókat is gyakoroltak. (S ez jelzi a miskolci kereskedelem és ipar szoros kapcsolatát.) Sokkal mozgékonyabb volt tehát az izraelita vállalatok tőkéje a keresztényekéhez képest, így az esetleges csődöket is könnyebben kiheverték, illetve a felszámolásra jutott üzemeket más izraelita érdekeltségű cégek olvasztották be. Miskolc azonban a múlt század második felében, kihasználva kedvező földrajzi fekvését - különböző termelővidékek találkozásánál centrális pozíciót foglalt el -, továbbá a vasúti hálózat adta kiváló összeköttetési lehetőségeit, kereskedelmi várossá alakult. így természetes, hogy a tőke nagyobbrészt e felé az ágazat felé áramlott, itt nyert foglalkoztatást, mint ahogy természetes, hogy a zsidó nagypolgárság döntő része kereskedőként, nagykereskedelmi vállalatok tulajdonosaként használta ki a lehetőségeket. Az is jellemző, hogy egy-egy kereskedő többféle áruval foglalkozott, illetve rugalmasan válthatott, ha gazdasági érdekei úgy kívánták. (Miként a kereskedelmi forgalomban is állandóan változott a centrális helyzetben lévő árucikkek köre.) Nagy állótőkével ezek a vállalatok sem rendelkeztek, de tőkéjüket rendkívül gyorsan forgatták, így annak megtérülése a múlt század utolsó évtizedeiben biztosítva volt. így egyes zsidó kereskedők igen rövid idő alatt gazdagodhattak meg, válhattak igazi nagypolgárrá, a többség pedig legalábbis stabilizálhatta helyét a gazdasági struktúra adott szintjén. Mindez utal arra is, hogy rendkívüli társadalmi mobilitás jellemezte tehát a miskolci zsidóságot, az egyes kategóriák egymásba játszottak, melyek között az átmenetre (a múlt század végéig ez egyértelműen felfelé irányult) számtalan lehetőség adódott. A legjelentősebb kereskedelmi vállalatok - összefüggésben az újabb konjunktúrával - e század '10-es éveinek elejétől szerveződtek részvénytársasági formává. Már 1907-ben - s ez megint a miskolci zsidóság fővárosi kapcsolataira utal, egyben a pesti vállalatok terjeszkedését is jelzi - a Magyar Élelmiszerszállító és Árukereskedelmi Rt. Felső-Magyarország részére egy áruátvevő és osztályozó telepet hozott létre Miskolcon a kamara támogatásával, melynek igazgatója az izraelita Koós Samu lett.

45 1910-ben alakult a Miskolci Kereskedelmi Rt. 2 millió korona alaptőkével - melynek fő profilja a terménykereskedelem volt -, szinte 100%-os zsidóérdekeltséggel; 1911-ben pedig a szintén izraelita Miskolci Áru és Terményraktár Rt., amely tulajdonképpen a Schweitzer-féle gép- és faárugyár termékeire épült.

46 (A Schweitzer család számos tagja természetesen itt is az igazgatóságban szerepelt.) Kisebb vállalat volt az 1912-ben létrehozott Felsőmagyarországi Fakitermelő és Értékesítő 45 Uo. 1200.1., illetve KUegy. 1907. (Uo.) 46MPC 1922-23. ... 1202., 1203.1. 302