A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - UDVARI István-VIGA Gyula: A Kárpát-medence peremén (a 18. századi Liptó vármegye történeti néprajzához)

készpénzért el tudják adni". Oszada és Németlipcse bevallása mészégetésről tudósít, jelezve annak régebbi gyakorlatát is. Úgy tűnik, hogy Liptóban nincs (elegendő) alkalmas kőzet malomkő készítéséhez, mert több falu népe jelzi, hogy a Bars vármegyei Geletnekről szállítják a követ a malmokhoz. A jobbágyi robotszolgálatban is ott szerepelt a kőépítkezés. Az Oszada és Revuca területén készülő vengédfogadókhoz a falvak iparos embert és fogatost voltak kötelesek adni, fizetség nélkül. Az építkezésnél a jobbágyok követ törtek, homokot és meszet szállítottak. (A két fogadó építéséhez - bevallása szerint - Oszada 1556 szekeres és 5051 gyalog napot, Luzsna 1350 fogatos és 5051 gyalog napot, Revuca pedig 3000 fogatos és 6000 gyalog napot szolgált. Ez egészen egyszerű matematikai számítással is valószínűtlenül nagy munkaráfordítást jelentene, így adatunk önmagában nem mond sokat.) Tanulságosabb ennél Borova fassioja, ami szerint: „Szokásban van, hogy házépítésre szegődnek el gyalogos munkákra ezen Liptó és más vármegyékben." Aligha tévedünk, ha ebben már a jellegzetesen kétlaki életet élő, országos hírű liptói kőművesekre való utalást vélünk felfedezni.

99 e) Szárazföldi és vízi szállítás: a feudális szolgáltatás és a kisvállalkozás határán A fa- és más nyersanyagkivitel, a jelentős élelmiszer-forgalom, valamint az ipar kiszolgálása egyaránt fokozta a szállítás jelentőségét. A szállításban egyaránt megragadható a jobbágyi szolgáltatás, a bérmunka és a közvetítő kereskedelem, melyek együttesen a kisvállalkozás korai formáját körvonalazzák - főleg a szekeresség tevékenységében. Liptó vármegyében azonban a keréken való szállítás mellett a javak közvetítésének sajátos lehetőségét adja a vízi szállítás, különösen a Vág vízfolyása. A kétféle közlekedés, szállítás lehetőségei, irányai, a szállított javak, nem utolsósorban a bennük részt vevő települések helyzete és lehetőségei eltérő célokat és gazdasági stratégiát tükröznek. Abban azonban egyformán hatnak vissza a liptói nép életére, hogy mobilabbá, szabadabbá teszik azok életmódját, sokféle - gazdasági és műveltségi - kapcsolatot biztosítanak számára. e) 1. Fuvarozás Az igás jószág, a fogat megszerzése nagyon fontos gazdasági tényező a jobbágy-paraszti üzemek szerkezetében, ami közvetlenül kihat annak lehetőségeire, közvetve azonban társadalmi mobilitására is.

100 Liptó településeinek mintegy negyede jelezte úrbéri bevallásában, hogy a fuvarozás fontos gazdasági tényező megélhetésében. Adataink - hasonlóan az állattartásra vonatkozó más forrásokhoz - még egyértelműen a szarvasmarha igaerejének dominanciáját hangsúlyozzák, többször utalva arra, hogy a mostoha útviszonyok nem egyszer a hatos fogatokat igénylik.

101 Németporuba bevallása igazolja, hogy a fuvarosok számára egész évben adódik munkalehetőség: „Módjuk van szekerezéssel és gyalogmunkával pénzt keresni, mivel nemcsak dohányért és borért mennek az ország felsőbb részeire fuvarba, hanem télidőben a Szentiványi urak erdejében pénzért fát vágnak és kihordanak az erdő99 Huska, M. A. 1968.; A 19-20. század fordulóján Liptó vármegye a kőművesség és a kőfaragás egyik centruma. EAS. 25. 13. térképlap. 100 A Felföld fuvarosságához: Gallo, Ján 1973.; Viga Gyula 1990. 167-190. 101 A 19. század végére Liptóban a lófogatok száma már meghaladta a szarvasmarhafogatokét, jóllehet, az 1800-as évek elején a statisztikai munkák még a liptói szarvasmarha-állományt dicsérik, s gyengének minősítik a lóállományt. Összegzőén: Bodó Sándor 1990. 65. 282