A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - UDVARI István-VIGA Gyula: A Kárpát-medence peremén (a 18. századi Liptó vármegye történeti néprajzához)

c) Korai „kétlakiság": jobbágyok a bányák és ipari üzemek szolgálatában A táji adottságok, a természeti javak, nem utolsósorban a gyenge eltartó képesség hatására kialakult relatív túlnépesedés a liptói jobbágyokat is nagy számban kapcsolta be a bányák és az ipar szolgálatába. Többségük persze mindig is paraszt maradt, s állandó vagy - jobbára - időszaki munkahelyén ugyanazt a segédmunkát, favágást, fuvarozást végezte, mint saját falujában, mégsem lehet kétséges, hogy a kettős foglalkozás kihathatott az életmód, a műveltség és a mentalitás egészére. Ez a réteg is differenciált azonban, ez az úrbéri bevallásokból is kihüvelyezhető, s egy része csak alkalmi munkákat, szállítást végez, vagy az értékesítésben vesz részt, másik része pedig - főleg a zsellérek - lényegében elszakad a mezőgazdálkodástól. Bizonyos azonban, hogy a 18. században az északi megyék mezőgazdasági területe irtásokkal már nem bővíthető tovább, s csak a kézművesség, bánya és ipar, illetve az elvándorlás jelentik a kitörési pontokat. Ráadásul a bányászat, ipar, sőt - mint fentebb jeleztük - az erdő is változó feltételeket biztosít: részben a nyersanyagbázis, illetve az állomány kimerülése, részben pedig a kamarai gazdálkodás új célkitűzései szerint.

91 Az erdőknél és a famunkáknál maradva, először a Jurészmalmokra kell utalnunk. Liptó sebes vizei kiválóan alkalmasak működtetésükre, s a bevallások azt sejtetik, hogy a lisztőrlő malmok mellett majd mindenütt fűrészek is működtek. Németlipcsén - mezőváros tulajdonában levők mellett - 7 fűrészmalom volt a polgárok kezén, akik évente 10-12 rénes forintot fizettek a városnak.

92 Rózsahegy fassioja elég árnyaltan adatolja témánkat, ezért ezt részletesen idézzük. „1. A városban bentlevő malom után a fűrésszel együtt a molnár 100 rénes forintot fizet a városnak, a tanítónak 12 véka gabonát, ezen kívül egy véka búzát ostyára. 2. A Csutkova patakon levő malom a fűrésszel együtt 35 rénes forint hasznot hoz. 3. A ludrovai malomból a rózsahegyi templomot 1 forint 30 dénár illeti, a rózsahegyi magisztrátust 1 forint 50 dénár illeti. 4. A vlkolinci malomból a rózsahegyi templomot 1 forint 50 dénár illeti, a rózsahegyi magisztrátust 1 forint 25 dénár illeti. A fenti malmok melletti fűrészeken kívül van 4 fűrészünk, melyek évi 120 forint 60 dénár hasznot hoznak." A fűrészmalmok bizonyára nem koncentráltak jelentős munkaerőt: a szállítás, anyagmozgatás legfeljebb néhány ember munkáját igényelhette. Hasonlóan nem kell sok munkaerőt feltételeznünk a fafeldolgozás másik új iparága, a papírgyártás szolgálatában. Vizsgált korszakunkban Rózsahegyen működött „papírgyár", évi 70 forint hasznot adva a városnak, valamint Németlipcsén. Ez utóbbi papírmalom 1770-ben egy polgáré volt, aki a papírok egy részével adózott az oppidumnak. Nagyobb hagyományú és jelentőségű volt Liptó bányászata. Az ásványi kincsek kitermelését ezen a vidéken is német (szász) bányászok honosították meg, akiket a 12. században a Szepességből telepítettek át Hibbe és Bocabánya környékére, a megye keleti részébe. Liptó nyugati területére Zólyom és Bars vármegyéből érkeztek németek, akik Rózsahegyet és Németlipcsét alapították, s-a szászokhoz hasonlóan - elszlávosodtak a 15-16. században. Borova, Hutti, Novotty és Szvinyarka 91 Horváth i. m.; Heckenast i. m. 985-1022. 92 Udvari István 1991. 301. 280