A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - UDVARI István-VIGA Gyula: A Kárpát-medence peremén (a 18. századi Liptó vármegye történeti néprajzához)

első telepesei lengyelek lehettek. (Az említetteken kívül az Árpád-kortól bányaművelés folyt Vichodna, Lubella és Dubrava területén is.

93

) A 18. század derekán az alábbi bányákba jártak dolgozni - a bevallások szerint - a liptóiak: Dubrava, Németlipcse, Laz, Liptóújvár és Lazistye. Németlipcse adata jelzi, hogy az úrbérrendezés idején - a királyi kamara mellett - már a mezőváros, annak polgárai, valamint idegen polgárok is bányákkal rendelkeztek. Tíznél több falu vall arról, hogy bányászkodással (is) pénzhez juthatnak a lakosai. Közülük érdemes idézni Bocabánya bevallását, ami rávilágít a gazdálkodás, életmód elemeire is. Fassiojuk szerint: mindannyian bányászok, napi keresetük főképpen a bányákból van. Tejből van fő megélhetésük: kicsi, de hasznos legelőjük van a tehenek számára, földesuruktól kénytelenek legelőt bérelni. Gabonát egyáltalán nem vetnek, azt drága pénzen kénytelenek vásárolni. Nem járnak el vásárra (piac bizonyára helyben van): Breznóbánya és Liptószentmiklós messze van, ott kereskedni nem tudnak. A bányákból különféle érceket termeltek, melyekre feldolgozó ipar települt. Rózsahegyen (vas- és ézüstbányák) vashámor működött. Maluzsa vashámorral és ércolvasztó hutával rendelkezett (tótkemence, frissítőkohó, műhely), Liptóújvár pedig magas kemencéjével, frissítő kohójával, kovácsoló műhelyével és hámorával termelt.

94 Az utóbbinál Hibbe mezőváros, Dovaló és más környező falvak lakosai fát vágtak, követ törtek, s más kisegítő munkával jutottak némi keresethez. A liptói erdőkre települt üvegiparra - a 18. században Bóca, Gombos, Novotty

95 -, a Borove és Hutty üvegességére forrásunkban nincs közvetlen adat.

96 De jelzi az úrbéri fassio, hogy „a lakosság nagyobb része máshonnan hozott rosszabb minőségű üveggel kereskedik". d) Kőmunkák: adalékok a liptói kőművesség történetéhez A liptói falvak közül számosan specializálódtak bizonyos kézműves tevékenységekre, amely tevékenység az illető település jellegzetes karakterjegyévé vált az évszázadok folyamán. Ezek közül - Huska M. A. monográfiája révén - ma már jól ismerjük a kőműves falvakat, közülük mintegy húsznak a kőmunkája középkori gyökerű. A mesterséget - hasonlóan Magyarország más vidékeihez - talán német és olasz mesterek honosították meg a Felföldön (Lapicida, Murari), akikkel a kisegítő, segédmunkát végző liptóiak is együtt dolgozhattak, eltanulva a kőmunka alapvető fogásait.

97 Bár a liptói kőművesség virágkora a 19. század második fele, amikor a budai és pesti építkezéseken nagy számban dolgoznak, de nyomaik már a 18. században is kimutathatók a barokk Bécs, Esztergom és Buda építésénél.

98 Az úrbérrendezés iratai is szolgálnak néhány adalékkal a liptóiak kőmunkájához. Magyarfalva, Zavar, Németporuba, Szentivány, Szmrecsán lakosai vallják, hogy követ törnek, követ vágnak, amit aztán módjuk van eladni. Okolicsna bevallásában szerepel: „... kézi és gyalog munkával is pénzt keresni (van módjuk), így kőtöréssel, ami nem túl nagy munkával történik, a követ Liptószentmiklóson és környékén 93 Majláth i. m. 391-392., 395. 94 Cambel, Sámuel (red.) 1987. 360., 384. 95 Fényes Elek 1847. II. 155.; Veres László 1989. térkép a borító belső oldalain. 96 A 19. században Hutty lakói üvegesek voltak. Határuk semmit nem termett a burgonyán kívül. A férfiak tavasztól karácsonyig táblaüvegekkel járták a világot, Galíciától egészen a Balti- és az Északi-tengerig. Szmrecsányi i. m. 53-54.; Majláth i. m. 394. 97 Huska, M. A. 1968.; A szomszédos Árva megye kőmunkáihoz: Povala, Gábriel - Prikryl, L'ubomir 1968. 98 Szmrecsányi i. m. 36. 281