A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - UDVARI István-VIGA Gyula: A Kárpát-medence peremén (a 18. századi Liptó vármegye történeti néprajzához)

4. kép. Revucai juhászok (Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben V. kötet 393.) Voltak települések, amelyek a legelőterület teljes hiányról vallottak (pl. Brnice), mások ennél szerencsésebb adottságúak. Pl.: Németlipcse mezőváros: „a hegyekben mindenféle jószág számára elegendő legelőjük van, sőt más falvak is bérelnek itt legelőt."

52 Boca mezőváros a földesúrtól bérelte a legelőt, Luzsna pedig a fentebb említett Németlipcse határát említi legelőjeként: teheneik, juhaik számára elegendő legelő van, de két szállásnak Németlipcse városától bérelnek legelőt. Csernova fassioja ugyancsak tanulságos információkkal szolgál: a jobbágyok az úrbérrendezéskor juhtartók, legelőt bérelnek is. 46 rénes forintot fizetnek minden egyes szállás után, a juhok összeíráskor l-l bárányt, 1 darab sajtot, korábban ősszel l-l negyedes (1/4 pozsonyi mérő) brindzát adtak, most ezt 3 rénes forintban váltják meg. Az urasági juhok teleltetése is gyakran jobbágyi szolgáltatás volt, amit egyes települések (pl. Vichodna) pénzen váltottak meg.

53 Az eddigieknél is árnyaltabban fogalmaz Revuca bevallása, ami az állattartás adottságainak és alkalmazkodásának is tanulságos példája lehet. Legelőjük az igavonó marhák és a tehenek számára elegendő van, de a juhok számára az uradalomtól is, továbbá Turóc és Zólyom vármegyékben bérelnek. Káraik között is megemlítik, hogy juhaiknak határukban elegendő legelő és széna nincsen, ezért hegyi legelőket bérelnek Turóc és Zólyom megyében, s szénát is vásárolnak ott. 52 Udvari István 1991. 301. 53 A Magas-Tátra pásztorkodásához, a szállások életéhez: Podolák, Ján 1967. 269