A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - UDVARI István-VIGA Gyula: A Kárpát-medence peremén (a 18. századi Liptó vármegye történeti néprajzához)

(amelyet bőven főznek) és rozsból főzött pálinkát."

42 Tíznél több falu bevallása számol be a bor Liptóba történő fuvarozásáról, sajnos a beszerzési hely megjelölése nélkül. Tepla fassiója részleteket is tartalmaz: borért hosszú fuvarba 2 szekeret hat igavonó marhával állít ki a falu. Ekkor szekerenként egy véka gabonát kapnak kenyérre. Ha borért nem mennek, minden féltelkes 2 forintot fizet urának. A sörfőzésnek és pálinkaégetésnek gazdagon adatolható hagyománya volt Liptóban. Németlipcse 1770-es bevallása szerint: „A város polgárainak sörfőzdéi, pálinkafőző üstjei vannak, s bor, pálinka, sör, valamint más ital kimérésére való korcsmáik, melyek után a városi impositornak megfelelően kell fizetniük a város közösségének."

43 Részletesen szól erről a kérdésről a másik gazdasági központ, Rózsahegy úrbéri bevallása is polgárai kapcsán: „Szabad sört, pálinkát főzniük az itteni polgároknak, most is található itt 13 sörfőző üst (fazék), melyek után évi 143 rénes forint hasznuk van, a korcsmáltatásból pedig 135 rénes forint 6 2/4 dénár, nevezetesen a kereskedésre, kimérésre idehozott bor akójáért 5 dénár, a kimérésre idehozott pálinka akójáért 25 dénár. Pálinkafőző üst (fazék) található: 86 darab." A bevallások azt jelzik, hogy Liptóban a sörfőzés jelentős élelmiszeripari ág volt a 18. században is, amit a jobbágyi robot szolgált ki. A már említettek mellett bizonyosan jelentős sörfőzde volt Párisházán: évi 18 főzés zajlott az 1770-es években, ahova a bessenyőfalui jobbágyok fuvarozták a fát. Sörfőzde volt Csernova és Ludrova településeken: az előbbihez - a fuvaros munka mellett - mogyorófaveszszőket voltak kötelesek adni Csernova lakói, bizonyára a hordók abroncsolásához. A Dovaló sörfőzdéjét kiszolgáló jobbágyok arról panaszkodtak, hogy csak a nappalokat számítják bele a napszámba, holott éjjel is szolgálniuk kell a serfőzdében. Porubka serfőzdéje a Szentiványi família birtokában volt, Likava uradalmi főzdéjéhez Revuca jobbágyai évente 60 öl fát szállítottak, ölenként 40 dénárért. Tepla fassiója részletesen megemlékezik a serfőzde körüli szolgáltatásokról: a földesúri erdőből a sörfőzés céljára főzésenként 2 szekér fát kötelesek szállítani, egy esztendőben cirka 28 főzés van. A malátát a földesúri malomba szállítják. Széthordják a sört a földesúri korcsmákba. Minden főzet sörhöz 2 munkást ad a falu segítségként. A már említett Rózsahegy sörfőzéséhez Luzsna jobbágyai évente 100 öl fát voltak kötelesek fizetség nélkül szállítani. Nem kevésbé lehetett jelentős adataink szerint a pálinkafőzés sem: a főzőüstök (fazekak) a földesúri és mezővárosi főzőkön kívül olykor a jobbágy fal vakban is fellelhetők voltak. Pl. Luzsna bevallása említi, hogy legmagasabb hasznuk abból van, hogy az uraság engedélyével pálinkafőző üstöket (fazekakat) tartanak.

44 A jobbágyi munkaerő nem csupán a pálinkafőzés folyamatát szolgálja ki, de robotban fuvarozzák a liptóiak az égetett szeszt a kamara és a magánföldesurak szolgálatában is. Szórványos adatokat tartalmaz az investigatio a dohánykeresekedelemről és a fuvarozásról is (pl. Kisbobróc, Nagybobróc, Németporuba, Vrbice stb.)

45 b) Állattartás, pásztorkodás A liptói hegyvidék a szlovák pásztorkodás egyik jellegzetes területe, s bár éppen a pásztorok révén - a népességhez való szláv hozzávándorlás, egyszersmind a szláv és magyar pásztorterminológia egymásra hatásának régiója is, máig a szlo42 Magda i. m. 214. 43 Udvari István 1991. 301. 44 Jancsik i. m. 496. 45 Az északi Felföld és Nógrád, Kishont közötti dohánykereskedelem 18. századi történetéhez: Horváth i. m. 71. 267