A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - UDVARI István-VIGA Gyula: A Kárpát-medence peremén (a 18. századi Liptó vármegye történeti néprajzához)

erőfölösleg levezetése többféle módon történhet meg - megint csak a táji adottságoknak és célkitűzéseknek megfelelően. A térszínekhez igazodva változik a földművelés és az állattartás aránya és kapcsolatrendszere, a magasabb térszíneken a földművelésben a női munka is előtérbe kerül, ugyancsak felszabadítva a férfi munkaerő egy részét. b) A természet éves vegetációs rendjének megfelelően határozottan kétfelé osztható a gazdasági év. Tavasztól őszig a mezőgazdálkodás - relatíve - sok munkaerőt foglalkoztat: részben helyben, részben kibocsátva azt a mezőgazdálkodó sík vidékek irányába. A mezőgazdálkodás mellett a népesség egy része, ősztől tavaszig aztán zöme háziipari tevékenységgel, a helyi ipar kiszolgálásával, erdőmunkával, nem utolsó sorban fuvarozással szerezhet pénzt: ki egyszerű önfenntartásra, a reprodukcióra, ki pedig a gazdasági előre haladás minimális célkitűzéseinek megfelelően. c) A pénzkereset és a pénzgazdálkodás a 18. századi Liptóban, mint más felföldi megyékben is, természetes része a gazdálkodásnak. Részben feltétele a porció befizetésének, s ilyen módon a földesurak is érdekeltek jobbágyaik szabad mozgásában, munkavállalásában,

34 részben pedig azért, mert a térség termelési struktúrája hiányos, s a belső termékcserével, belső kereskedelmi forgalommal nem elégíthetők ki az alapvető igények. Az alábbiakban e sajátos életmód egyes gazdasági tevékenységeit vesszük sorra, amennyiben lehetséges, utalva az egész gazdasági struktúrán belül helyükre, szerepükre. Ugy véljük, hogy a feudális termelési rendszeren belül ez egy jellegzetes típust, rendszert határol körül. 1. Az élelem megtermelése és megszerzése a) A földművelés körül Az előző fejezetben bemutattuk Liptó vármegye termelési adottságait, s jeleztük, hogy a népesség a legalapvetőbb cereáliákból nem volt önellátó. így az élelmiszerek termesztése, kereskedelme és szállítása között sajátos összefüggés és összeműködés alakult ki, ami össze is kapcsolta Liptó népét és annak gazdasági forgalmát más tájakéval. A bányavárosok, vásárhelyek többsége is behozatalra szorul, ami a gabonakereskedelemben sajátos értékesítési láncot alakított ki. A jobbágy fuvarosok nem csupán a liptószentmiklósi, besztercebányai vagy rózsahegyi vásárokra szállítják a gabonát, hanem tovább is viszik azt pl. Árva megyébe, ahol még az egyébként mindig magas liptói gabonaárakhoz viszonyítva és haszonnal tudják azt eladni.

35 Benyusháza lakói Rózsahegyre sót fuvaroztak, onnan pedig gabonát vittek tovább Árva vármegyébe. Pribilina szekeresei a 13 szepesi városból fuvarozták az árpát Liptóújvárra és Rózsahegyre. Tepla lakói a földesúr gabonáját fuvarozták a németlipcsei vagy a rózsahegyi piacokra, évente 7 szekeret robotban kiállítva erre a célra. Az, hogy a gabonából örökös hiány volt a megyében, hasonlóan Árvában, Túróéban is, folyamatosan munkát adott a szekerező népességnek. Ez utóbbiak nem egyszerűen szállítók voltak, hanem közvetítő kereskedők is a sík vidékek és a felföldi megyék, bányavárosok, piacok között.

36 (A célfuvarok és visszafuvarok, a pénzért eladott szállítmány, illetve a fuvaros napszáma önmagában is további kereskedést és szállítást sejtet, a bevallás adatain túl.) A gabonafélék, mint nélkülözhetetlen 34 Takács Péter 1991. 35 Pl. Hosszúrét bevallása utal erre. 36 Viga Gyula 1990. 167-190. 265