A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - UDVARI István-VIGA Gyula: A Kárpát-medence peremén (a 18. századi Liptó vármegye történeti néprajzához)

tápanyag megszerzése tehát a gazdaság lényegesen nagyobb „szeletét" tartotta folyamatosan mozgásban, mint a sík vidékeken. A ganonafélék megszerzésének lehetőségét jelentette a részért végzett mezőgazdasági munka. Bél Mátyás 1730 táján az alábbiakat fogalmazta meg: „... a hegyvidék lakói ... legfőképp Árva és Liptó megyeiek, nyáron kétszer szoktak aratni: elsőben a sík vidéken, ahova csapatostul vándorolnak, s miután itt elvégezték, fönn a hegyek között; külön adománya az az Istennek. A sík vidéki gazdákat ugyanis, kiknek bőségesebb az aratásuk, semhogy maguk bírnának vele, a hegyvidékiek segítik ki munkájukkal."

37 Bár nem kétséges számunkra, hogy Liptó vármegye népességének életében a mezőgazdasági idénymunkának fontos szerepe lehetett, s egész tevékenységi szerkezetének tartalmaznia kellett ezt a pénzkereseti, illetve élelemszerzési forrást,

38 s a Liptó vármegyéből munkára vándorlók alföldi áttelepülésére adataink is vannak,

39 az úrbéri források nem tartalmaznak konkrét utalást az alföldi munkavállalásra. Liszkova bevallása jelzi, hogy a faluból a fehércselédek aratásra és szőlőmunkára járnak - a hely megjelölése nélkül. Több adat szól a földesurak számára részért való cséplésről. Ez a tél folyamán bizonyára általános lehetett: a bevallások szerint a földesúr szérűjén részében 10., 11., 12., mérőért folyt a munka. Itt sem történik azonban utalás a megyén kívüli munkavállalásra. Bél Mátyás - a vándoraratókhoz hasonlóan - megemlékezik a liptói szénakaszálók más megyékben végzett munkájáról is.

40 Forrásunk erre sem tartalmaz utalást, ami persze önmagában nem alkalmas a kérdéskör megítélésére. A gyors futású folyók, patakok vize számos malmot hajtott: ezek jobbára a mezővárosok és a földesurak tulajdonában voltak. (A gabonaörlő malmok általában fűrészekkel működtek együtt.) Pl. Németlipcse 2 malma egyenként 20 rénes forintot hozott a városnak.

41 Dovaló jobbágyai a hradeki urasági malomban őröltek, ahova a malomkövet a Bars vármegyei Geletnekről szállították - ingyen, robotban. Ok tisztították ősszel a malmokat is, de ilyenkor a molnár fél akó sót és 12 sült kenyeret adott a falunak. Számos adat szól a legkülönfélébb élelmiszerek Liptóba való szállításáról. Pl. Németporuba fuvarosai dohányért és borért jártak az ország felsőbb részeibe. Nagybobrócról bort, dohányt és más termékeket fuvaroztak: a kereskedőknek komlót, gabonát, mindenféle főzeléknek valót szállítottak. Fejérpatak: „Módjuk, lehetőségük van fuvarozással pénzt keresni, azaz más vidékről bort, sót és más termékeket szállítanak." Ludrova: „Fuvarozással pénzt keresnek, azaz bort és sót szállítanak más vármegyékből." De van utalás az élelmiszerek közvetítő forgalmára is: nem csupán a kamarai élelmiszert fuvarozzák Németlipcséről Zsolnára saját szekereiken a liptóiak (Ludrova), hanem maguk is kereskednek szállítmányaikkal. Pálfalva: „Fuvaroznak bort és kereskedelmi portékákat a vármegyén belül, más vármegyékbe és vármegyékből." Érdekes figyelmet szentelnünk az italok készítésének és forgalmának, amire igen sok utalás történik az úrbéri fassióban. Magda Pál 1819-ben írta: „... szőlőnek híre sincs; azomban a tehetősek isznak Posonyi és Hegyaljai borokat; a köznép sört 37 Bél i. m. 131. 38 EAS. 10.; A mezőgazdasági idénymunkásokhoz: Fal'tanová, L'ubica 1978. 73-82.; Balassa Iván 1985.; Hoffinann Tamás 1963. 271-310. 39 Korabinszky, M. J. 1786. 309.; Vö. Sirácky i. m. (1985) 44-46. 40 Bél i. m. 129.; Paládi-Kovács Attila 1979. 385-386. 41 Udvari István 1991. 300. 266