A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - UDVARI István-VIGA Gyula: A Kárpát-medence peremén (a 18. századi Liptó vármegye történeti néprajzához)

3. kép. Tátravidéki lakosok (romantikus rajz, Hazánk, s a Külföld 1865. II. 617.) A liptói jobbágyság megélhetési lehetőségei a 18. században Mint a Felföld hegyvidéki területein általában, Liptóban is a vegyes gazdaságok, a sokféle, sokirányú tevékenység jellemezhette a jobbágy-paraszti üzemeket. Az előző fejezetben tárgyalt táji adottságok, a lokális - földesúri és kincstári - gazdasági struktúra, a helyi centrumok és munkalehetőségek erőteljesen befolyásolták, egyben differenciálták mind az egyes falvak, mind a családi üzemek stratégiáit, lehetőségeit is. Éppen a „választási lehetőség", a munka- és pénzszerzési alternatívák, valamint a lokális központok távolsága, nem csupán az egyes településeket hozták elonyösebb helyzetbe, hanem az ott élő népesség, az egyes gazdaságok számára is több lehetőséget, ezáltal vélhetően jobb gazdasági kondíciót kínáltak. Bár az egyes települések lehetőségei eltérőek voltak a vármegye, illetve a régió gazdasági struktúrájába való beépülésre, néhány általános jegye jól kirajzolódik a térség jobbágy-paraszti életmódjának. a) A gazdasági mobilitás, a többféle tevékenységbe való bekapcsolódás vélhetően még a telkes jobbágyi réteg számára is szorító kényszer, nem beszélve a jelentős zsellérségről. A termőföld nem igényli a család egész munkaerejét, a munka264