A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - FARAGÓ Tamás: Házassági szezonalitás Magyarországon a 18-20. században

gálva a 99 területi egység megoszlását, a leginkább jellemző házasodási csúcsok (január-február, május, október-november), illetve apályok (március és december) alapján összesen hat csoportot tudtunk megállapítani.

9 6. tábla A házassági szezonalitás típusai (1890-1891) A szezonalitás Jellemző Terület jellemzője felekezetek etnikumok 1 IsJ. Lil^/L 1. Tradicionális római katolikus horvát Horvátország két csúcsú görbe görögkeleti szerb román szlovák Délvidék DK-i román megyék Ny-i határszél Nógrád 2. Tradicionális őszi csúcsú görbe görögkeleti római katolikus román szerb horvát magyar Erdély egyes területei Horvátország Heves evangélikus szlovák Ny- és KözépFelvidék, Sáros 3. Katolikus görög katolikus ruszin ÉK Felvidék kiegyenlített római katolikus szlovák Kárpátok görbe magyar német Ny-i határszél, Csík D-Dunántúl 4. Protestáns őszi csúcsú görbe református magyar Duna-Tisza köze, D-Tiszántúl Borsod 5. Protestáns kiegyenlített görbe református magyar K-Dunántúl alföldi városok Szabolcs, Gömör evangélikus szász Háromszék Dél-Erdély 6. Urbánus/ római katolikus magyar nagyvárosok /tradicionális izraelita K-Alföld, kiegyenlített Erdélyi-medence, görbe református magyar Ny-Székelyföld Nem illik a képbe: görög katolikus ruszin Kárpátalja görögkeleti román Fogaras Csongrád, Esztergom, Kis-Küküllő, Torda-Aranyos Forrás: 1891. évi házasságkötések szezonális ingadozása (a törvényhatóságok elhelyezkedése a házasságkötési csúcsok országos átlagértékei szerint). 9 A csoportosítás az egyes területi egységek adatainak az említett kiemelt időszakok országos átlagához, illetve annak egy szórásnyi egységgel növelt vagy csökkentett értékéhez való viszonyítás alapján történt. 249